2017. február 25. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 884,453  ·  Online: 104
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Könyveink  
     
 
Szombathely. Történelmi séta a városban
Nyomtatható változat!

2. bővített kiadás!

(Az előző - piros borítójú- könyvhöz képest tartalmazza a város új létesítményeit is!

 

Írta: Szommer Ildikó

Fotók: Kovács Géza

 

Historischer Spaziergang in der Stadt

A historical walk in the city


 Reprezentatív, 100 oldalas könyv Szombathelyről, látnivalóiról és történelméről, magyar, német és angol nyelvű szöveggel.

 

Keresse a könyvesboltokban, vagy rendelje meg nálunk, a kiadónál.

 

5.700 Ft + postaköltség

 


 

Érdeklődjön akcióinkról telefonon: +3630/587 0820 vagy emailben mgbt@mgbt.hu

Jelentős árkedvezménnyel is megvásárolhatja könyveinket!
 

A könyvben szereplő fotók a Vasi Magazin

Galériájában láthatók.

 

 

A könyv B/6-os méretű, magyar, vagy angol nyelvű változata megvásárolható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető a kiadónál. Ára: 980 Ft.

A könyv tartalma:

 

A szerethető város  - Die Stadt zum Lieben - The lovable city

 

„város nélkül nincs emberi történelem“ – állítja teljes meggyőződéssel Niedermüller Péter. Az idézet felébreszti bennem a kíváncsiságot a város, a városom iránt, ahol születtem, tanultam, felnőttem, és ahol tapasztalok, dolgozom és élek. Mert az én városom nemcsak patakok, parkok, utcák, terek, házak, hanem nők, férfiak, gyerekek, emlékek, érzelmek és nosztalgiák színtere. Ez a város is a személyes élet, az emberi alkotóerő tere, egyszerre kiismerhető és mégis túlbonyolított univerzuma mindennapjainknak. Az épített város a kerete minden tevékenységünknek, életünk e környezet nélkül elképzelhetetlen. Amikor valaki szombathelyinek vallja magát, az nem egyszerűen meghatározza helyét a világban, hanem azonosul egy sajátos természeti környezettel, az ottani közösség több generáció által megélt történelmével, a település szokásaival, hagyományaival és értékrendjével, a hely kultúrájával.
Akár először jár Szombathelyen, akár sokadik alkalommal, biztos, hogy sok felfedeznivalót talál városunkban. Minden nevezetességet még az itt élő sem látott, és az utazónak is elkerülheti valami a figyelmét, mégis e könyv segítségével szinte minden érték és szépség feltárható. Megtörténhet az is, hogy a rég ismert helyeket ezután érdekesebbnek fogja találni.
Ha szép az idő – fogja könyvünket és induljon el felfedezni a várost!
Ha rossz idő van – lapozgasson e könyvben, hogy kedvet kapjon egy mihamarabbi városnéző sétához!
Hol vannak és miről mesélnek azok a krónikák, töredékek, maradványok, feliratok, művészeti alkotások, épületek, gyűjtemények és kiállítások, amelyekből elmesélhető a város históriája? Hazánk egyik legősibb eredetű városában, a római alapítású Savariában, a mai Szombathelyen szeretném elkísérni a kíváncsi látogatót, felidézve a régen volt idők történéseit, bemutatva műemlékeit és a fontosabb alkotásokat.
Kevésbé ismert, ám mégsem árt tudnunk: a városnak több európai jelentőségű őskori emléke van! A mai város területe és környéke dombos-völgyes, patakokkal átszelt vidékével már az őskor óta alkalmasnak bizonyult az emberi életre, a hosszabb letelepedésre. Az utolsó néhány évtizedben fejlett kultúrák sorozatának nyomait tárták fel a régészek. A felszínre került csontmaradványok, csiszolt kőeszközök, faragott agancsdarabok a neolitkori életről vallanak. További leleteket őriznek Szombathely múzeumai a rézkorból és vaskorból, amelyek egyértelműen jelzik a terület őslakóinak kulturális fejlettségét. A Kr. előtti VI. század táján vándor kelta törzsek telepedtek meg a későbbi Pannónia területén, kik a bojok ereje által leigázták a terület őslakóit: a pannonokat és keltákat. Nagy pusztítást okoztak Pannónia földjén a dákok sorozatos betörései, míg végül Kr. u. 10-ben Pannónia római provinciává lett, ezzel viszonylagos nyugalom és jelentékeny fejlődés köszöntött a térségre. Az elhagyott területeken városok emelkedtek, utak épültek, római iparosok telepedtek meg és még a művészetek is gondos törődésre találtak. Pannónia provincia központja, fontos polgárjogú települése a mai Szombathely, az egykori Savaria lett.

 

Antik dicsőség - Antiker Ruhm  - Ancient glory

 

Lépjünk egy jó nagyot vissza az időben – közel 2000 évet – és kortanúként idézzük meg a történetíró Pliniust, aki így emlékezik meg Savariáról: „Noricummal határos a Pelso tó a boiusok pusztasága, azonban itt már az isteni Claudius coloniája Savaria lakott hely.“ Milyen könnyű kimondani a kétezer évet, milyen egyszerűnek tűnik a több mint hetven emberöltőnyi idő megidézésének szándéka. Mégis mennyi küzdelem van ebben a több évezrednyi időfolyamban, képesek vagyunk-e átélni ezt!? Az eleven és mindig változó város képét kellő távolságból vizsgálva, ahonnan a felszín apró történései nem takarják már el a lényeget, úgy tűnik, voltak korok, amikor megsemmisült, leromlott az addig felépített hely és szellem. De a jobb idők mindig elkövetkeztek, amikor sokasodtunk, gyarapodtunk, építkeztünk, amikor álmainkat is megvalósíthattuk.
„ha nem tudod mik történtek, mielőtt születtél, gyermek vagy“ – majd kétszáz év telt el azóta, hogy Gegő Elek újságíró fontosnak vélte lejegyezni ezt az idézetet. Pliniustól kezdve Schönwiesner Istvánig és rajtuk kívül mind a mai napig több tucatnyian vannak, akik jelentős vállalásnak tartották megírni Szombathely történéseit. Mi a dolga ezzel a mai utódoknak? Újra és újra meg kell emlegetnünk ezeket a történeteket, mert mindig kell, hogy legyenek generációk, akik emlékeztetve vannak a régmúltra! Gegő Elek a Társalkodóban így idézi fel a kort: „Itt választották császárrá Sept. Severust; itt mulatott nagy Konstantin s ugyanitt hozattak törvények. Ez volt Quirin, Rutill, s társai vértanuságának, ez a híres sz. Márton püspök születésének s annyi jeles műnek helye, melyekre, mint alább látandjuk, nem lehet vissza nem térnünk; mert igaz, hogy az ötödik század elején e római provincia napja is leszállott – de egykori dicsőségének sugára még jelenleg is a felfödözött régiségekben fölszínre derül.“
Elődeink históriáját magunkkal hoztuk, magunkban hordozzuk és visszük is tovább. Fedezzük fel ennek a gazdagon illusztrálható múltnak minél több részletét!
Savaria, a Kárpát-medence egyik legrégibb városi jogú településének alapítása Claudius császár uralkodásának idején, Kr. u. 50 körül történt. A város a Colonia Claudia Savariensium, azaz a savariaiak Claudiusi Coloniája nevet kapta az alapító császár után. Története egyedülálló, hiszen ez az egyetlen város Magyarországon és a Kárpát-medencében is, amely megalapítása óta mind a mai napig lakott település. A római helynévadási szokás szerint – legtöbb esetben a folyóvizekről kapta egy-egy település a nevét – a várost az ott folyó, kelta eredetű elnevezésre utaló Savarias-Sibaris patakról nevezték el.
A város történetének beszédes bizonyítékai a kőfaragványok, császári feliratok, márványoszlopok, istenszobrok, amelyek hírt adnak a tartomány társadalmi, vallási és kulturális életéről, jelentős eseményeiről. A díszítőművészeti elemek és a mindennapi élet tárgyi emlékei hűen dokumentálják a hajdanvolt polgárok életstílusát. Minderről a Savaria Múzeum kiállításának régészeti emlékei adnak hírt a kutakodó látogató örömére. A lapidarium (kőtár) legismertebb értéke a capitoliumi triász: Jupiter, Júnó és Minerva hatalmas márványszobrainak torzója.
A colonia rang a legmagasabb városi jog volt a Római Birodalomban, lakosságának nagyobbik része római polgár volt, több százat közülük név szerint is ismerünk az antik kőfaragványok felirataiból. Ők az Augustus császár által alapított s Apollóról elnevezett XV. Legio veterán katonái voltak, akiket Claudius császár letelepített, és akiknek földet juttatott. A colonia megszervezésének egyik jelentős indoka a római hódítást már több évszázaddal megelőzően is itt haladó Borostyánkő út, Itáliából az Északi-tengerhez vezető kereskedelmi út nagy forgalma volt. Délről agyag- és bronzedények vándoroltak észak felé, onnan pedig a mediterrán vidéken kedvelt ékszernyersanyagot, a borostyánt szállították dél felé. A római város kiterjedéséről feltételezhető, hogy a Perint és a Gyöngyös patakok között feküdt, ami megközelítőleg egybeesett a középkori város területével. Az egymást derékszögben metsző egyenes utcák hálózata, a szabályos alaprajzú tömbökbe, az insulákba rendeződő épületei, monumentális középületei, csatornázottsága, fürdője, vízvezetéke példaértékű városszervezésről árulkodnak.
Bizonytalan lépések az üvegezett mélység fölött, ez vár Önre egy belvárosi pénzintézet fogadó terében. Látványos, egyben turistacsalogató az a néhány éve kialakított bemutatóhely, amely egy üvegpadozaton át betekintést enged Savaria hajdani utcarendszerébe, feltárva egy útkereszteződést és az embermagasságú szennyvízcsatorna egy részletét. A hatalmas méretű, szabálytalan alakú bazaltkő lapokkal burkolt utcák az árkádos lefedésű járdák között futottak.
A város korai alapítása és a kiválasztott hely előnyei a császárkor további évszázadaiban is fontos politikai és kulturális szerephez juttatták a várost. A tartomány kettéosztása után Savaria lett Felső Pannónia közigazgatási és vallási központja, ez a város volt a székhelye a tartományi főpapnak.
Domitianus uralkodása idején jelentős épületekkel gazdagodott a város, mint ahogy a Pannóniában császárrá kikiáltott Septimius Severus idején is.
A 2. században Pannóniát is meghódította az egyiptomi eredetű Isis-kultusz, amely az egykori görög területek közvetítésével jutott el Rómába és gyorsan ismertté vált. Savariában az Isis-szentély építésének első nyomai 188-ból valók, de még a III. század közepén is találunk az épületegyüttes kibővítésére utaló jeleket. A római kori Savaria területén feltárt Isis-szentélyre és kerületének 2. századi épületmaradványaira múzeumi környezetben csodálkozhattak rá turisták ezrei az 1964. évi megnyitása óta, ám jelenleg zárt kapukra lelhetünk. Néhány éve a területet újból régészek vették birtokba, és az újabb kutatási eredmények folytán hitelesebb rekonstrukciós bemutatás következhet. Visszakerülhetnek a figyelem középpontjába a pannóniai és noricumi kőfaragó műhelyekben készült márvány faragások: a Sothis kutyán lovagló Isis, Osiris és Viktória alakja, a kutyafejű Anubis, valamint Mars és Hercules alakjának reliefjei. Az új tervek szerint felépülő Isis-szentély reményeim szerint ismét az útikönyvek által ajánlott kihagyhatatlan célpontja lesz a városnéző sétáknak.
Pannonia Prima provincia fővárosában előszeretettel töltötték el idejüket a császárok, ezért a korábban épült helytartói palotát a 330-as években megnagyobbították és a császárokhoz méltó palotává építették át. Itt épült fel a tartományi kincstár és elöljáróinak hivatala. A város katonaságot is kapott, amely palotalegiót állomáshelyéről Lanciarii Savarienses-nek, azaz savariai lándzsásoknak neveztek.
Ha a római kultúra jelentős értékeit szeretnénk bemutatni, akkor az 1943-ban megnyílt romantikus hangulatú romkert épületmaradványaihoz feltétlenül el kell látogatnunk. Az 1937-től engedélyezett ásatásokat Paulovics István régész vezetésével és Géfin Gyula jeles egyháztörténész, régész és pap-tanár közreműködésével kezdték meg. Őáltaluk és a későbbi generációk által feltárt épületrészek, Savaria territóriumán előkerült leletek európai vonatkozásban is számon tartott emlékei az antik időknek. A hatalmas méretű császári palota aulájának padozatát mozaik díszítette, a díszes udvar közepén fürdőházat emeltek, a falakat festményekkel díszítették. A Járdányi Paulovics István Romkertben feltárták és bemutathatóvá tették az egykori Mercurius szentély alapjait, ahol szobrokat, mécseseket, áldozati tálakat, kultikus urnákat találtak. A városfalon kívül, a városba jövő utak kereszteződésénél állt a vámház, az út mellett fazekasműhelyek és boltok húzódtak meg. Savariai fazekasok termékei – mécsesek és különféle edények – láthatók az azonos nevű kiállításon.
Jöjjön velem egy kis kitérőre a történelmi kalandozás útján! Amikor a mai város Fő terén felfedezi a „császárkövet“ – Blaskó János szobrászművész alkotását – a Savariában megfordult uralkodók bronz arcképével, akkor legyen segítségére a következő lajstrom. A város, amelyet Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus (41-54) alapított, Titus Flavius Domitianus idejében jelentős építkezésbe kezdett.
Marcus Ulpius Traianus (98-117) uralkodott akkor, amikor Savaria lett Felső-Pannónia tartomány császárkultuszának központja. 202-ben ellátogatott a városba Lucius Septimius Severus (193-211), akit Pannóniában kiáltottak ki császárrá.
A keresztényüldöző Caius Aurelius Valerius Diocletianus (284-305) idején épült ki a Krisztus-követők ellen létrehozott bíróságok egyik központja. Amikor itt, a tartományi fővárosban őrizték a provincia pénzét, hadi- és élelmiszerkészleteit, akkor volt hatalmon Gaius Flavius Valerius Aurelius Constantinus császár, a 306 és 337 közötti időben. Ők hát a hatalmas gránitkorong főszereplői!

 

A város szentjei - Die Heiligen der Stadt- The city’s saints

 

A város jelentős ókeresztény központ volt, a tekintélyes számban felszínre került ókeresztény sírfeliratokból megállapítható a 4. századi város nagyobb lélekszámú keresztény közösségének jelenléte. A korai kereszténység két szentje kapcsolódik Savaria ókori történetéhez: 303-ban itt halt mártírhalált Quirinus sisciai püspök, Szent Márton Savaria szülötteként 317-ben itt látta meg először a napvilágot.
Quirinus szenvedéstörténetének eredeti, hiteles szövege igazolja, hogy a püspököt Savaria színházában azért ítélték halálra, mert egyetlen Istenéhez hűséges maradt és nem volt hajlandó a római vallás szerint áldozni a pogány isteneknek. A kéziratban olvasható a következő: „Sokáig próbáltunk rábírni, hogy engedelmeskedj a császári parancsoknak, de mivel lelked zordonságát nem lehetett megtörni, intő példa leszel minden kereszténynek, hogy megrettenjenek halálod módjától, akik élni akarnak. Ekkor (Amantius praeses) kiadta a parancsot, hogy a többi szenvedésen kívül, melyeket már elviselt, az Isten szentpapjának, illetve szolgájának nyakára malomkövet kössenek és a Sabaris folyó hullámaiba folytsák.“ Quirinus szenvedéstörténete, a bírósági kihallgatás és tárgyalás eseményeit tartalmazó szöveg eredeti formában maradt ránk. Az 5. században megtoldották a végét, amelyben elmesélik a vértanú földi maradványainak Rómába menekítését a barbár betörések miatt.
A várost már évszázadokkal ezelőtt Szent Márton kultuszhelyeként emlegették Európa-szerte. Szent Márton, a későbbi püspök, Gallia apostola 317 táján egy római katonatiszt fiaként Savariában született. Az Észak-Itáliában felserdült ifjú már keresztényként tért vissza szüleihez és anyját megkeresztelte. Ellenfelei azonban elűzték szülőföldjéről, majd hosszas útkeresés után ért el Toursba, ahol 397 novemberében bekövetkezett haláláig püspökként teljesített szolgálatot. A Szent Márton legenda szerint Amiens-i szolgálata idején találkozott a városkapu előtt didergő koldussal. Márton elővette kardját, kettévágta köpenyét és felét a didergő koldusra terítette. Éjszaka álmában megjelent Krisztus, aki az Ő köpenyébe volt öltözve és dicsérő szavakkal jutalmazta.
E jelenet ábrázolását lelhetjük fel azon az 1670-es években készült reneszánsz kályhacsempén, amely a romkerti ásatások alkalmával került a figyelem középpontjába. A Szombathelyi Egyházmegye első püspöke őt választotta egyházmegyéje védőszentjéül. A szent ereklyéit 1913. június 13-án hozatták haza. Mikes János püspök országos ünnepség keretében a Székesegyház Szent Márton oltárán helyeztette el a hamvakat, Tóth István szobrászművész által készített hermában. Egyes források szerint a mai Szent Márton-templom helyén állt Márton szülőháza és a ház helyére építették a templom elődjét, a kápolnát. A IX. században már meglévő, római alapokon nyugvó templomot a XIV. században gótikus boltozattal látták el és megnagyobbították. A XIV. század közepétől a város plébániatemploma volt. A leromlott állapotú templomot később a domonkosok kapták meg, amelyet gróf Erdődy Györgyné Batthyány Erzsébet adománya folytán sikerült felújítani. 1671-re így lett az addigi gótikus templomból egytornyú barokk templom. Az alapítót halála után itt temették el, ahogy arról 1674-es címeres síremléke tanúskodik. Jelenlegi formáját az 1930-31-es felújítás során nyerte el. A vallási élet érdekes emléke a Mária oltáron található öltöztethető kegyszobor. A templom kápolnájának oltárán Szent Márton szobra látható a lúddal, s ugyancsak a templomban található Szaniszló Ferenc alkotása, egy 18. századi ereklyetartó. Sétánk során álljunk meg a templom előtti kútnál, hogy emlékezzünk a keresztelési jelenetre, amely a város nagy szobrászának, Rumi Rajki Istvánnak műve. A bronzszobrot 1938-ban állították fel.
Szent Márton révén Savaria minden jelentősebb egyháztörténeti műbe, földrajzi írásokba, térképészeti munkákba bekerült, mint fontos római város, amelynek nemzetközi híre is számottevő.
A római birodalom kettészakadása után és az állandó barbár betörések miatt a város pusztulása megállíthatatlan lett. 433-ban már a hunok uralták egész Pannóniát. Az elnéptelenedett várost 456 szeptemberében földrengés rázta meg. A természeti csapás eseményét, amely teljesen romba döntötte a várost, a Ravennában vezetett Birodalmi Krónikába is feljegyezték. Régészeti leletek – pénzek és temetkezésből származó maradványok – bizonyítják, hogy a földrengés után sem szűnt meg az élet Savariában, de a város további fejlődéstörténetében mindenképpen fordulópontot jelentett az esemény.
Históriájának első négy dicsőséges évszázada jelentette az erős alapot a további fennmaradáshoz. A szellemben, de még a romjaiban megőrződött római kultúra maradványai is bámulatra, elismerésre késztetik az utókort. A város és lakója minden bizonnyal büszke múltjára, ha csak azt a dicséretes szokást említem, miszerint a római kori neveket oly sűrűn használják rendezvények, ünnepi alkalmak, vállalkozások elnevezése kapcsán. Az ókori hagyományok őrzésének ez is szép példája lehet.

 

A középkori Szombathely  - Das Szombathely des Mittelalters - Medieval Szombathely

 

A hunok után egészen a 7. századi avarok megtelepedéséig egyetlen más nép sem szállta meg a romjaiban is szembetűnő, hajdan virágzó várost és környékét. A 8. század végétől a Borostyánkő utat katonai és kereskedelmi célokra egyaránt használták, míg egy évszázaddal később elcsendesedett rajta a forgalom.
A város nevének említése legközelebb 860 tájékán tűnik fel, amikor a frank uralkodó, Német Lajos király Adalwin érsek kérésére a salzburgi egyháznak adományozza Savariát. Nyugat-Pannónia területe a 907-es pozsonyi csata után viszont végleg a honfoglaló magyarok birtokába kerül. A 11. század közepén a salzburgi érsekség kedvezőnek találta az alkalmat régi birtokainak visszaszerzésére. Savaria így kerül ismét Magyarországhoz, Gizella királyné jegyajándékaként, a győri püspökség fennhatósága alá. Bár csak jog szerinti átadásról volt szó, hiszen olyan területről kellett csak lemondani, ami úgyis a magyarok birtokában volt. Aventinus a bajorok történetéről írt munkájában így emlékezik meg a hozományról: „II. Henrik császár (e néven III. mint bajor herceg), István királynak, az ő Gizella nevű nővére férjének, hogy annál könnyebben fogadja be az igen vad nép a mi hitünket, a bajorok néhány városát, amelyek a Duna alatt vannak, mintegy nászajándék címén, a hagyomány szerint átadta: nevezetesen Pozsonyt, Sopront és Sabariát és más további városokat.“
A házassággal Nyugat-Dunántúl jog szerint is Szent István Magyar Királyságának részévé vált és ezzel kezdődött el a
későbbi vármegyék megszervezése. Ezen időtájt Savaria-Sabaria az ország egyik nyugati határmegyéjének része lett.

 

A város erőssége - Die Festung der Stadt - The city’s strength

 

A barokk nagyság - Die barocke Größe - Baroque grandeur

 

 Eltűnt építmények nyomában - Auf der Spur verschwundener Bauten - Searching for vanished buildings


 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu