2017. június 26. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 958,027  ·  Online: 112
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Könyveink  
     
 
A jáki templom. A kövek üzenete
Nyomtatható változat!

Írta:

Rátkai László

Brenner Vilmos

Fotók:

Kovács Géza
 

A könyv sok képpel illusztrálva bemutatja a templom látnivalóit.

 

Megvásárolható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető nálunk, a kiadónál.

 

Kiadói ára: csak 2.500 Ft + postaköltség

 

A könyv fotói a Vasi Magazin Galériában láthatók
 

Az egyházi művészet alkotásai az emberi szellem legszebb és leg-értékesebb művei közé tartoznak. A vallási közösségek lelkületé-nek tükre a templom, amely szegénynek és gazdagnak egyaránt otthona és menedéke. A jáki középkori templom Isten szép zsámolya, szentélye. Évente sokezer látogató keresi fel. Tizen-három éve szolgálok a falai között, vezethettem itt számtalan csoportot, hallgathattam tudós szakemberek véleményét, kórusok szent énekét, soknyelvű imát.
Könyvünk legfôbb célja felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy ôrizzük meg a szépséges jáki templom művészeti értékeit, hogy fog-lalkozzunk alkotásaival és hogy mélyítsük vallási érzéseinket a látottak nyomán. A képekhez fűzött szövegek és gondolatok egyesülnek az egykori szerzetesek gondolataival, az alapító szándékával, a művészek és mesterek törekvésével. Jákra is érvényes a mondás, miszerint itt a halottak is élnek, néma mes-terek beszélnek. Latin eredetiben: "hic mortui vivunt, muti magistri loquuntur".

 

Rátkai László jáki plébános
 

Történeti áttekintés

 

A templomok és kolostorok a középkorban a hitélet gazdasági és kulturális fejlôdésének köz-pontjai voltak. Így az oktatás, a művészet és a tudomány helyei is. Nagy tudósok, művészek, írók éltek a papok és a szerzetesek közt, akik a teremtés vallásos rendjének alapos ismerôi, akik a lelki eligazodás céljául megfelelô szimbólumokat alkalmaztak a templomokon, katedrálisokon. Ez jelen korunkban sem idegen, gondoljunk csak a közlekedés tábláira (szimbólumaira), amelyek világszerte egységes eligazodást nyújtanak. Különösen fontos volt a temp-lomok építésénél a három fô téma bemutatása: a teremtés, a bűnbe-esés és megváltás gondolata, a megszentelés műve. Mindezt át-fogó művészeti eszközökkel érték el. A jáki – néhai bencés – templom sem nélkülözi ezeket a jegyeket. Az írni-olvasni tudók számára a lelki és szellemi táplálékot a középkori teológia nyújtotta. A többieknek a templomok képei, faragványai, szimbólumai szolgáltak útbaigazításul. A templom minden korban az imádság, az elmélyedés, a lelki szemlélôdés színtere. A középkor emberének, minthogy csak ritka esetben tu-dott olvasni, lelki-szellemi ki-műveléséhez fontosak voltak a jó hitszónokok, templomi énekek és az egyházművészet alkotásai. A templomépítésnél fontos volt a hely megválasztása, elhelyezése (keletelés), a templom arányai, a geometriai, növényi, állati és emberi formák, a szent számok és a misztika. Ezek mind hozzájárultak a lelki-szellemi gazda-godáshoz. A könyvet szemlélô olvasó ne vegye rossz néven, ha írója lelki vezetô is akar lenni. A formák, a vonalak, a figurák, a képek, a szimbólumok ôt is további szemlélôdésre indítják. Térjünk most át a rövid történelmi áttekintéshez. Az alapító a Ják nemzetségbôl származó Jáki Nagy Márton ne-mes, a környék gazdag földbirtokosa. A Ják nemzetség alapítója az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Gizella ki-rálynô, Szt. István feleségének kí-séretében jött be Magyarország-ra. Itt a királyi testôrség parancs-noka lett és nagy birtokot kapott. A templom és a bencés kolostor alapításának ideje: 1214. Az épí-tés 1256-ig tartott, három szakaszban. Stílusa alapvetôen román, de már megjelennek a gótikus elemek is. Fellelhetô a gyönyörű díszítésekben az észak-francia, normann hatás, valamint a burgundi, a bambergi dóm kôfaragóinak hatása is. Talán az alapító halála vagy a tatárjárás (1241–42) miatt az építkezés félbeszakadt. A befejezést a harmadik ún. provinciális iskola végezte. Munkájuk: az északi hajó lefedése (bordás keresztboltozat), a fô és déli hajók fakazettás lefedése és a Jakab kápolna felépítése. A felszentelést Omodé gyôri püs-pök és Favus pannonhalmi fôapát végezték 1256-ban. (A szentelést az alapító nem érhette meg.) Ezt örökíti meg a déli torony alatt látható egyik freskótöredék. A jáki templom elôtt temetési jelenet látható.
Az 1331-bôl való oklevél 50 szerzetesrôl tesz említést, amely bizonyára túlzás. Az 1455-ben gazdátlanná vált jáki kegyuraságot V. László a monyorókeréki (Eberau) Elder-bach Berchtoldnak adta, majd késôbb Bakócz Tamás örökölte. Ôt követte unokaöccse Erdôdy Péter. Ettôl kezdve az Erdôdy grófi család a kegyúr. A Zrínyi-családhoz csak rövid idôre került (1557–1613). 1532-ben, a kôszegi ostromkor, a törökök a monostort és a templomot is megrongálták. Az apostolfejek közül számosat levertek, de másutt is okoztak károkat. 1562 után megszűnt a szerzetesi élet, a kolostornak ma már nyoma sincs. 1626-ban Erdôdy Bálint és Zsigmond megegyeztek, hogy a templomot kijavítják. Valószínű-leg ezen restaurálás emlékét ôrzi egy szívben látható név és év-szám (Theodosius Duchon 1637) a fôhajó egyik északi ívében. Egyéb barokk-kori festésmaradvány is fellelhetô a templomban. A 17. század közepén az épületet villámcsapás érte, és erôsen meg-rongálta a templom déli részét. Három déli pillért és a fôhajófal nagyobb részét újjá kellett épí-teni. Ez a hatalmas munka Folnay Ferenc apát nevéhez fűzôdik (1643–1666). A templom déli kertjébe vezetô ún. Folnay-kapu is ekkor épült. Vaskapuját Pölös-kei József készítette 1970-ben. A 18. század végén Erdôdy Gábor gróf, apát, aki késôbb egri püspök is lett, a tornyokat restauráltatta (1733–35). Az 1756-os egyházlátogatási jegyzôkönyv (vis.can.) gazdagon tagolt hagymasisakról ír; valamint azt is megemlíti, hogy a fôhajó cserép-, a mellék-hajó fazsindelyes. 1780-ban Szily János Szombat-hely elsô püspöke, egyházlátoga-tásának alkalmával a fôhajó tetôzetét és a tornyokat igen elhanyagolt állapotban találta.
1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság sürgeti, hogy a temp-lomot művészettörténeti szempontok szerint kell helyreállítani. Ettôl kezdve a templom felújítása nem csak egyházi, hanem nem-zeti ügy lett. 1892-ben a Műemlékek Országos Bizottsága Môller Istvánt bízta meg a munkálatok irányításával. 1896–1904-ig tartott a templom történetében a második legjelentôsebb helyreállítási munka (Ma-gyarország ezeréves fennállásának emlékére). A munkálatokat Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A következô fontosabb teendôk: lebontották a déli hajó fölé emelt, Folnay idejében épí-tett emeleti részt. Felfalazták a barokk korban nyitott ablakokat. A barokk oltárok helyett neo-román oltárokat emeltek. Meg-újították az áldoztató rácsot, a szószéket és az egykori kegyúri karzat mellvédjét. A szentélytôl kiindulva a kórusig új boltozatot készítettek a fôszentély mintá-jára. Ugyanígy a déli hajóban is. A tornyokat is visszabontották a kórusmagasságig. Nagyon sok eredeti kôfaragványt múzeumi megôrzés végett kivettek. Ez a restaurálás az egész templomot érintette. 1902-ben Angster József és fia – pécsi orgonaépítôk – új orgonát készítettek. A padok és a sekres-tye berendezései Budapesten ké-szültek a Gregersen cégnél. A te-tôszerkezet Trummer János szom-bathelyi ácsmester munkája. 1937-ben Gróf Wenchein Frigyes apát idejében olasz művészek restaurálták a fôoltár mögött “elfelejtett” Szt. György freskót és a déli torony alatt lévô freskókat. Az 1980-as évekre ismét ese-dékessé vált a templom általános restaurálása. Az idô vasfoga, a savasesô sok kárt okozott. 1982-ben a fôhajó cserepezése, a két oldalhajó rézzel való lefedése történt meg. A régi rézlemez felhasználásával készült el 1988-ra a II. világháború idején elvitt nagyharang helyett a 11 mázsás új Mária-harang. A templom és a Szt. Jakab kápolna restaurálása az Országos Mű-emlékvédelmi Hivatal irányításával zajlott. A munkálatokat a mindenre kiterjedô kutatások, szak-rajzok, felmérések elôzték meg. Eddig elért eredmények: elké-szült a nyugati kapuzat oromfala, az apostolok galériája, a szobrok restaurálása és másolata. Kijaví-tották a Jakab kápolnát és annak barokk oltárait. Elkészült az apáti házak közül a B épület, amelyhez csatlakoztatva új rész is épült, hogy a több száz eredeti faragott követ tárolni le-hessen. Folyamatban van az apáti A épület helyreállítása, mely a legértékesebb kövek, szobrok be-mutatását szolgálja majd (kôtár). Az ásatások is szakaszonként folytak. 1990-ben a sekrestyénél, a nagy ablak elôtt megtalálták a negyedik apszis alapját. A sek-restye területén apáti kápolna állt. A Jakab kápolnát 1992-ben tárták fel. Beigazolódott, hogy a kápolna nem csontház volt, hanem a falu temploma. Sôt megtalálták a még korábbi templom rotunda rajzolatú fundamentumát, vala-mint a korabeli temetôt, a XI. századtól kezdve sok-sok halottal. 1991-ben az ún. Mária-oltár restaurálásakor leltek rá a jáki gótikus szárnyasoltárra az el-veszettnek vélt négy táblaképpel (Péter, Pál, Bertalan és Ker. Szent János). Visszakerült egykori he-lyére a nagytemplom északi hajójának az oltárához.

Rátkai László jáki plébános

 

A jáki templom mint építészeti műalkotás

 

Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében áll a felsôpannoniai táj legszebb középkori műemléke, a jáki apátsági temp-lom. A 17. század közepéig bencés kolostor is állott a templom mellett. A középkori együttes harmadik létesítménye a Szent Jakab kápolna, régen a falu plébánia-temploma, amely az elmúlt évek restaurációja nyomán megújult szépségében áll elôttünk. A két jáki műemlék kis emelkedés szegélyén áll. Emberi kéz alkotta szépségével harmonikusan illesz-kedik a nyugat-dunántúli táj lágy környezetébe. A jáki egyházművészeti együttes a 13. század alkotása. Létesítésének idôpontja a nagy európai stílus-váltás idôszakára esik. A Francia-országban keletkezett, új szemléletekbôl és új művészeti elgondolásokból kiinduló gótikus* építôművészet a 13. század elsô felétôl fokozódó intenzitással át-veszi az addig uralkodó román* stílus európai szerepét. Az át-menet szerves folyamat volt, a stílusváltás törésmentesen ment végbe. A gótika új szerkezeti meg-oldásokkal, így például a vázas épületkonstrukcióval, új boltozati rendszerekkel, de új díszítô elemekkel is lépett fel. Az átmeneti idôszak, amelynek során a késôi román művészet egybeolvadt az új gótikus formákkal, több évtizedig tartott és jeles művekkel gazdagította a hazai és az európai mű-vészetet. A jáki templom építése 1215 körül kezdôdött és 1256-ig tartott. Különbözô változások, de fôként az 1241/42-es évek ször-nyű dúlásai – a tatárjárás után kö-vetkezô években is – visszavetették az építkezés folyamatát. Az alaprajz és a szerkezetek vizsgálata nyomán több idôbeli törést illetve változtatást észlelünk, így az építkezés lefolyásának három szakaszáról beszélhetünk.
A templom alaprajza egy három-hajós kereszthajó nélküli bazilikát* mutat kelet–nyugati hossz-tengellyel. A nyugati oldalon lát-ható fôkapu portálrendszerét két zömök hasábos torony oldalazza. Mindhárom hajó félköralakú ap-szisban* végzôdik. A fôhajó apszisa négyzetalakú szentéllyel bôvül, (“kórusnégyzet”), miáltal elôbbre ugrik, mint a mellékhajók lezáródása. A nyugati, vagyis be-járati oldal az orgonakarzat alatt nyitott elôteret képez. A felette fekvô karzat régebben a kegyúri család ülôhelyeként szolgált. A mai orgona helyén talán régebben kis oltár állott a kegyuraság ré-szére. Mindhárom hajó a századfordulói restauráció óta keresztboltozatok-kal* van fedve. A fôhajó és a déli mellékhajó eredetileg csak lapos famennyezettel volt lezárva, egye-dül az északi mellékhajó boltozata eredeti középkori alkotás. A háromhajós hosszteret* három pillérpár négy boltszakaszra* osztja. Az egyes boltozati mezôk téglalap alakúak, a mellékhajók mezôi azonban méreteikben kö-zel állnak a négyzetes arányokhoz. A fôhajó belsô magassága a mellékhajók magasságának két-szerese. A jáki templom alaprajza és metszete számos matematikai és geo-metriai összefüggést, szerkezeti és tervezési rendszert mutat, akár-csak a legtöbb középkori temp-lom. Az arányok számtani-mértani összefüggésénél a művészet-történelem “arányszámokról” il-letve “arányhálókról” beszél. Ják alaprajzában és metszetében is ki-mutatható egy arányháló (Cse-megi József). Az egyenlô oldalú háromszög oldalhossza két pillértávot határoz meg. Ugyancsak egyenlô oldalú háromszögháló rögzíti a templom keresztmetszetét is, mely a fô- és a mellékhajók magassági viszonyait, de egyben az alaprajzzal fennálló aránykapcsolatait is meghatározza. A jáki templom a magyarországi úgynevezett “nemzetségi” monostorokhoz tartozik. Ezt a megjelölést azoknál a középkori temp-lomoknál szoktuk alkalmazni, melyek építtetôje egy nemesi-földesúri család illetve nemzetség volt. Ez a család volt a további idôkben a megépült templom kegyura, patrónusa. A kegyuraság tisztsége továbbszállt a mindenkori birtokosra, jogutódra. Az aránylag kicsi, de mégis monu-mentális hatású jáki templom fejlett építészeti rendszert és rendkívül gazdag szobrászati díszt mu-tat. Ják a magyar középkori épületszobrászat* egyik legjelentôsebb műve. A plasztika gazdagsága különösen a nyugati oldalon álló díszkapu alakításánál tűnik ki. A háromszögű oromzattal lezárt, kissé elôreugró fôportál vagy kapuépítmény rézsüs béllettel*, díszített falsíkkal vezet a tulajdonképpeni falnyíláshoz. A nagy jelentôségű portálnak kettôs funk-ciója van. Elsô feladata, hogy összhangba hozza az épülettömeg nagyságát a bejárati ajtónyílás nagyságával, vagyis hogy átme-netet képezzen az építészeti lépték és az emberi test mérete között. Második feladata, hogy lehetô-séget, vagyis felületet nyújtson a rendkívüli szépségű rézsüs felület, az úgynevezett béllet művészeti kialakítására, díszítésére. Hat pár változatos díszítésű oszlop, vala-mint éppolyan gazdagon dekorált falhasábok alkotják a portál ezen részét, melyet két oroszlán ôriz. Megtalálható itt a növényi dísz éppúgy mint a mértani motívum. Rendkívül szellemes megoldás-ként értékelhetô a félkörívű kapu-lezárás átmenete a kapuépítmény háromszögalakú lezárásához. A nyílás feletti félkörív Krisztus domborművét mutatja. A mű új-kori. A portál építészeti és szob-rászati elemei – a középkori épüle-teken az építészet legtöbb esetben alig választható el a plasztikától – különbözô művészeti eredetűek. A bambergi dóm befolyása szembetűnô, de találunk normann, burgundi és lombard elemeket is. A portál legszebb díszét a háromszög alakú kompozicióba foglalt tizenegy, emberi alakot mintázó szobor képezi. A közel életnagy-ságú apostolszobrok lépcsôzetesen emelkedô sorban helyezkednek el lóherealakú lefedésű fül-kékben állva, karcsú oszlopok képezik a fülkék elválasztóját. Az apostolfigurák könyvet tartanak a kezükben. Legfelül Jézus alakja áll. Az összkompozició megragadó hatást kelt, még akkor is, ha a szemlélô tudja, hogy a szobor-alakok nagy része már nem az eredeti középkori idôbôl származik. A jáki fôportál szobrai művészeti jelentôségükben messze túlmutatnak a szokásos épületplasztikai díszítés vagy kiegészítés határain. Összességükben a magyar középkori szobrászművészet talán legjelentôsebb együttesét képezik. A portál érdekes sajátossága, hogy az elôreugró kapuépítmény mindkét oldalán az oromfal síkjában még egy-egy apostol áll, hogy a tizenkettes szám “kijöjjön”, mond-hatná a humoros megfigyelô. A két apostol szerkesztési, méreti okokból nem “fért” fel a fôkapu síkjára, de illeszkedik a háromszögű kompozició befogó alak-jához. A templom oldalfalain, részben vakfülkékben, látszólag minden rendszer nélkül különbözô szobor-művek állnak. Köztük egy trónon ülô, lábát maga alá húzó em-beralak, tulajdonképpen a tövis-húzó motívuma, amely hasonló megoldásban a bécsi Szent István dómon is megtalálható. Meg-említendô még a nemes arckifejezésű, kezében liliomos pálcát tartó ifjú, egy töredékes oroszlán, férfi és nôi alakok. A jáki apátsági templom külsô falfelületeinek kialakítására jel-lemzô a román építészeti stílus egyik markáns jellegzetessége, a nagy falfelületek tagolása, osz-tása. Ennek a törekvésnek iskolapéldáját látjuk a hosszúház északi falának alakításánál. Ez a relatív nagy és egységes fe-lület szép és kiegyensúlyozott ké-pet nyújt. A horizontális hangsúlyt a tipikus román konzolos-félköríves párkány, a falfelület al-ján a kissé elôreugró kôlábazat képezi. A struktúra egyensúlyát a vertikális homlokzati osztások adják meg. Hármas féloszlopköte-gek tagolják a falfelületet arányos mezôkre. A fôpárkány íveiben állatalakokat, torz figurákat és le-véldíszt találunk, az oszlopkötegek lábazatánál állatalakokat. Az északi hosszanti falfelület nyílás nélküli, bizonyára az égtájra való tekintettel.
A választó- vagy mellékpárká-nyoknak is nagy szerep jut a homlokzat alakításánál. A fôbejárati oldalon négy konzolos félköríves párkány osztja fel a nagy, a torony falfelületét is magába foglaló homlokzatot négy nem egyenlô nagyságú mezôre. Ugyanez a tagolás látható a keleti homlokzati oldalon is. Itt a szentély kiugró apszisa, a fôhajó hangsúlyozott lezárása kívánja meg a megfelelô építészeti tagozást. A feladat hatásos megoldást nyert: a keleti, vagyis a szentélyoldal formai gazdagságában vetekszik a fôbejárati, nyugati oldal szépségével. A fôhajó szentélyének kiugró ap-szisa gazdagon tagolt. Választó-párkányának a magassága ponto-san a mellékhajók apszisának fôpárkánymagasságának felel meg, miáltal a fôhajó apszisa eme-letes benyomást kelt. Mindhárom apszis külsô falfelületét finom féloszlopok tagolják kisebb me-zôkre. A félköríves, gazdagon díszített ablakok az apszisok egyes mezô-inek közepén fekszenek. A bélletek dekorációi a templom leg-szebb részletei közé tartoznak. A fôhajó apszisának külsô falán a közbülsô- vagy választópárkány alatt három vakárkád* helyez-kedik el. Mindhárom négy-négy fülkébôl áll és a fôapszis három falmezejére osztódik. Az összesen tizenkét fülkébôl három emberi figurával díszített. A jáki három apszisfélkör külsô falának alakí-tása a késôi román építôművészet talán legcsiszoltabb, legfinomabb magyarországi művét mutatja.
Mindhárom apszis kiöblösödô, mértani meghatározásban félhengeralakú tömegét egy-egy fél-kúpalakú tetôtest fedi le. Mind-három félkúp hajójának keleti oromfalára támaszkodik. A keleti oldal összkompoziciójában domi-náló szerep jut a fôapszisnak. Ennek a szentélynégyzet révén leginkább elôreugró épület-résznek a szélessége és magassága egyaránt a kétszerese a mellékhajók apszisának megfelelô méretei-nek. A fôapszis csatlakozása a fôhajó magasba nyúló keleti oromfalához jól sikerült kompozíciós megoldást mutat, minthogy az orom sima falfelülete harmonikus ellentétben áll a fôhajó apszisának dús díszítésű íves hajlatú épülettömegéhez.
A déli hosszanti oldal az északival ellentétben félkörívű ablakokat mutat normann alakításban. A sekrestye elôreugró épülettömege a 15. században készült. A déli oldal művészileg legjelentôsebb részletét a szépen alakított bejárati ajtó képezi. Ennek a falnyílásnak, amely eredetileg a szerzetesek bejárati ajtaja volt, kiképzése az érett román építôművészet szép példáját mutatja. A levéldíszes fonott oszlopokkal rézsüsen kialakított ajtónyílás félköríves záródású. A benne lévô dombormű késôbbi eredetű. Megkapóan érdekes a fôhajó két oromzati oldalának párkány-kiképzése. Mindkét oldalon az oromháromszög alakja szabja meg a párkány emelkedô vonalát. A félköríveknek a falfelülettôl mért elôugrása megfelel a félkör-íves-konzolos választópárkányok méretének. A nyugati fôbejárati oldalon finom kôléc zárja le az orommezô ferde szegélyét. A figyelmes szemlélônek a nyugati oromzati oldal vizsgálatánál bizonyára nyomban feltűnik, hogy a jáki templom rózsaablaka (rosetta) a középkori építészeti gyakorlattal ellentétben nem a fôhajó oromfalában található, hanem az északi mellékhajó tengelyében, az alulról számított második falmezôben. Egyes művészettörténészek feltételezik, hogy valamikor a déli oldalhajó tengelyében is fennállt egy ilyen küllôs ablak. De még ha nem így volna, akkor is van ennek a kis “rendellenességnek” létjogosultsága, művészi értelme, minthogy aszszimmetriájával szinte játékosan fellazítja a fôhomlokzat szigorú rendjét, annak axialitását*. A küllôs ablak szegélyezô körének művészi alakítása is figyelemreméltó. Kis kôgolyók képezik díszét és enyhítik a bevágás erôszakos hatását. A fôhajó tengelyében mind a nyugati, mind a keleti oromzati oldalon található egy-egy kis küllôs ablak az oromzati háromszög csúcsában. A nyugati oldal kis rózsaablaka hetes osztású, a keletié hármas, talán a Szent-háromság szimbolumaként. A to-rony valamennyi ablaka félkör-íves román kettôs ablaknyílás, középen kis oszlopocskával. A két torony sarokszegélyeit csak kevéssé elôreugró lizénák* foglalják be.
A jáki templom épülettömegének talán legmarkánsabb részlete a két kúp alakú toronysisak. Meglepô, mondhatni szokatlan formája mi-att a két sisak csak a zsámbéki román kori templom tornyaihoz hasonlítható. A jáki sisakok anyaga sötétszínű terméskô, tömegük ezáltal kissé nehézkesnek hat, minthogy szemünk általában ácsolt és cseréppel fedett toronysisakokhoz szokott. Élesebb megfigyelésnél észrevesszük, hogy a sisakok gúlájának élei nem képez-nek egyenes vonalat. A restaurációt tervezô építész ezek helyén alig észlelhetô, kisemelkedésű íveket alkalmazott. A két, kôbôl felfalazott toronysisak a jáki kôépítkezés végsô kon-zekvenciájának tekinthetô. Az eredeti, tizenharmadik századbeli tornyokról és azok sisakjairól nincsen megbízható adatunk, de majdnem bizonyos, hogy nem volt vonatkozásuk a mai, a századfordulón Schulek professzor által tervezett formákhoz. Ennek ellenére sem tekintjük ezeket bántóan önkényes megoldásnak, minthogy idôközben több generáció szokott hozzá a nemsokára százéves, nehéz, sötét, kôsisakokhoz. A történeti hűség megkívánja annak a megemlítését, hogy a jáki toronysisakok építészeti alakítása a templom több mint hétszázéves fennállása során többször is változott. A templom 1733–35 között lefolyt barokk-kori átépítése során hagyma alakú sisakokat kapott, amelyek az alig ötven évvel ké-sôbbi vihar következtében sú-lyosan megrongálódtak. Az ezu-tán épített toronysisakoknál új megoldást alkalmaztak. Nyugat-európai középkori templomtor-nyok mintájára hatszög alaprajzú gúlasisakokat építettek téglából. Ezek a sisakok sokkal könnye-debben, sokkal kevésbé dominánsan hatottak, mint a maiak, mint-hogy tömegük is lényegesen ki-sebb volt. A jáki templom egészének jellegzetessége a terméskô mint építôanyag. A külsô homlokzat felülete kizárólag vakolatlan terméskôbôl áll. A belsô falfelüle-teknél, boltozatoknál is meghatá-rozó a faragott kô. Kivételt csak a freskók vakolt felületei képeznek. A templom építésénél alkalmazott kôanyagnak sokrétű az eredete.
A templom mai fal- és boltozati állaga jelentôs részben a századfordulói restaurációs munkák produktuma. Ezeknek kôanyaga a Fertô-tó közelében fekvô burgenlandi Sankt Margarethen római kor óta ismert és használt kôfejtô-jébôl származik. De található a jáki apátsági templomban számos római eredetű kôdarab is. Ezek a részben már az ókor végén megmunkált kövek a közeli Savaria, a mai Szombathely helyén fekvô jelentôs római kori város romjaiból származtak Jákra. Az alá-rendelt épületrészek köveinél fellelhetôk a közeli Pinkavölgy kô-fejtôinek termékei is. A már em-lített fertôkörnyéki homokkô lyu-kacsos és jól formálható falazati és szobrászati anyagot ad. Ebbôl a kôbôl épült a bécsi Szent István templom (Stephansdom) gazdag faragású számos épületrésze. A jáki templom, mint már említettük, nem folyamatosan, megszakítás nélkül épült. Nagyjából három szakaszra osztható az építkezés ideje. Az egyes szaka-szok mesterei és munkásai gyak-ran változtak, ami a negyven évig tartó építési munkák, illetve az akkori igen alacsony életvá-randóság miatt nem is lehetett volna másképpen. Az egyes tervezôk, mesterek, művészek és munkások a saját elképzeléseiket is belevitték az építkezés megvalósításába. Ez az individualizmus a templom alaprajzi koncepciójánál és számos részletnél is megfigyelhetô. A középkori építési együttesek szakismereteken, szabad társuláson és munkamegosztáson alapuló szervezetek voltak. Az úgyneve-zett “építôpáholyok” (németül “Bauhütte”) szakmai titkaikat fél-tékenyen ôrizték. Belsô hierarc-hiáik szigorú rendet képeztek a mesterek, legények és inasok kategóriáiban. Szervezeteiknek vallásos, szociális és karitatív feladatai is voltak. Szakmai titkaik közé tartoztak a speciális műszaki ismeretek, fôképpen a statika törvényeinek empirikusan alkal-mazott szabályai. Épp ilyen fon-tosak voltak az arányok, a ritmusok és a harmónia szabályainak ismeretei, aminek alapfeltétele a matematikai és geometriai iskolázottság volt. Ják esetében legalább egy építôpáholy – a Bambergi– közreműködése bizonyítottnak látszik. A jáki építkezésrôl a tatárjárás veszélyei miatt elköltözött szakemberek jelentôs részükben Bécs és Alsó-Ausztria munkahelyein “álltak be”. Az úgynevezett “kôfaragójegyek”* tanulmányozása értékes adatokkal szolgál a középkori építôpáholyok és céhek* munkaszervezetével, a munkások és együttesek vándorlásával kapcsolatban. Ezáltal fontos művészettörténeti segédtudomány áll rendelkezésünkre.
Említettük már, hogy a jáki temp-lom homogén terméskôépület. A kô a római idôk óta a legnemesebb építôanyagnak számít. A középkori templomok mindazon európai vidékén, ahol a terméskô fellelhetô, kizárólag ebbôl az anyagból épültek, amennyiben nagyobb léptékű létesítményekrôl volt szó. Ez a megállapítás vonatkozik a román kori művészet magyar-országi műveire is. A magyar nyelv érdekessége, hogy a falazatot készítô szakmunkást kôművesnek és nem téglaművesnek nevezi, de nem falazónak (Maurer, murator). Finom különbség van a “kô-műves” és a “kôfaragó” között is – ez utóbbi kifejezés művészetileg magasabbrendű munkára utal. A “szobrász” (sculptor) megjelölés nem tartozéka a középkorig visz-szanyúló szókincsünknek, szakmai szótárunknak. A fôkapun keresztül a templom belsejébe lépve viszonylag ala-csony elôcsarnokba jutunk, amely a két toronyaljból és a közöttük fekvô bejárati mezôbôl áll. A szerkezeti megoldás lényege az, hogy a két torony tömegét, valamint a karzat súlyát az oromfal és a két hosszanti fal szöge, továbbá két különösen erôs keresztmetszetű pillér viseli. A karzat hajó felôli oldalán hármas boltozatöv hordja a terhet. A karzat a jáki templom belsô teré-nek egyetlen emeleti része, vala-mikor a kegyuraság ülôhelye volt. Erre utal az érdekes kialakítású lóherezáródású hármas ülôfülke a mai orgona mögötti falszakaszon. A karzat méreteinek nagyobbítása céljából belevonták a tornyok elsô emeleti légterét is, aminek kivitele komoly szerkezeti teljesítményt képezett. Mint már említettük, feltételezhetô, hogy a karzaton egykor kis urasági kápolna állott oltárral. A belsô tér legjelentôsebb eleme a monumentális hatású fôhajó. Két gazdagon tagolt csúcsíves árkádú pillérsor választja el a magasba törô fôhajó légterét az alacso-nyabb mellékhajóktól. A térhatás kiválónak nevezhetô. A középkor építészeti elgondolásainak kitűnô, a szemlélô érzésvilágát megkapó alkotással állunk itt szemben. A fôhajónak eredetileg lapos fa-mennyezete volt. A jelenkori korai gótikus keresztboltozatok a szá-zadfordulói restauráláskor készültek, kissé akadémikus megoldásban. A fôhajó keresztboltozatai közül csupán a szentélynégyszög és a bejárat boltozatmezôi eredeti középkori művek. A pillérkötegek és az oszlopfejek a késô román művészet szép példáit mutatják, noha részben szintén a restaurációs munka során keletkeztek. A fôhajó belsô terét egyértelműen a vertikális, a függôleges elemek uralják, miáltal fokozódik a tér-alakítás ég felé törekvô hatása. A két mellékhajó boltozata teljesen különbözik egymástól. Az északi, vagyis a baloldali mellékhajó boltozati rendszere eredeti középkori mű a tatárjárás utáni évekbôl, feltételezhetôen helyi munkaerôk alkotása. Erre a tényre utal a boltozat inkább kezdetleges, provinciális konstrukciója, a négyszögprofilú bordák nehézkes profilja. A boltozatok súlyát gyámkövek illetve a pillérek fél-oszlopai veszik fel. Egészen más eredetű és rendszerű a déli, jobboldali mellékhajó boltozati rendszere. A korai gót keresztboltozatok a fôhajó bolto-zatainak mintájára a századforduló idejének rekonstrukciós munkái során készültek el, tehát nem eredeti középkori alkotások. Építészettörténeti jelentôségük nem különösen nagy. Ennek a témának kapcsán kell megemlíteni, hogy a századforduló idejének és a mai kornak erô-sen különbözô a felfogása a restaurációs munka mikéntjérôl. Schulek professzor, a jáki temp-lom 1896–1904 közötti rekonst-rukciójának tervezôje korának el-veit vallotta, amelyek akkoriban Németországban és fôként Franciaországban voltak uralko-dók. Ezek lényegükben abból állottak, hogy igyekeztek áthidalni, vagy akár elmosni az eredeti és a restaurált épületrészek közötti különbséget. Vagyis a restaurált részeket igyekeztek eredetinek feltüntetni, legalábbis a laikus szemlélô részére. Homlokegye-nest más ehhez a kérdéshez a jelenkor felfogása. A mai irányzat hangsúlyozni kívánja a restaurált részek nem eredeti voltát, meg-felelô és szembetűnô kontrasztok segítségével. A templom belsô terének művészi kialakításánál az építészet vezetô szerepe szembeötlô. Sehol sem találunk olyan dekorációs elemeket vagy egyéb struktúrákat, melyek az építészet mint művészet által alkotott puritán rendet meg-zavarnák. A szobrászat és a festészet jáki művei nem képeznek konkurenciát az építészet rovásá-ra, de kiveszik részüket a templom díszítésébôl. Feltételezhetô, hogy régebben több falfestmény volt található mint ma, amikor csak a fôhajó szentélyében és a déli toronyaljban látunk freskókat. A szentélyfalon a templom védô-szentjének, Szent Györgynek a sárkánnyal vívott harcát látjuk. Feltételezhetô, hogy a falképet eredetileg oltárképnek használták. Ebbôl az is következtethetô, hogy régen itt egyszerű menza, vagyis asztalformájú oltár állott. A ma látható oltár neoromán alkotás az utolsó évszázadból. A rongált, kissé elhalványodott szentély-freskót valószínűleg még az 1256-os felszentelés elôtt festette egy bizáncias stílusban dolgozó mes-ter. (Dercsényi Dezsô) A déli torony alatti boltozatmezôben és a toronyalj oldalfalain találjuk a második festmény-együttest. A nyugati oldalon Szűz Mária halálsiratását ábrázoló fal-kép töredéke látható, az ablak felett két angyal viszi égbe az el-húnyt lelkét jelképezô csecsemôt. A boltozatok közti mezôben tér-deplô férfi illetve nôi alakok láthatók, nyilván a templom-alapító család tagjai imádkoznak védôszentjükhöz. Megemlítendô még a templom díszítô tárgyai között értékes helyet elfoglaló 15. század végi fából faragott Ma-donna szobor, amely a Dunántúlon ritkaságszámba megy, különösen finom faragása miatt. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jáki apátsági templom a gazdag magyar román kori épí-tészet egyik legszebb alkotása. El-rendezésének és díszítô elemeinek eredete burgundi, lombard, normann és németországi példákra utal. Ugyanakkor olyan megoldásokat is mutat, amelyek tipikusak a 13. évszázad késô román magyar építôművészetére, és amelyek ezáltal magyar sajátosságoknak nevezhetôk. A templomtól délnyugatra áll a Szent Jakab tiszteletére épített négykarajos alaprajzú kápolna. A téglafalazatú, kétszintű épület 1250 körül épült. Valószínűleg a falu plébániatemploma volt – ellentétben az apátsági templommal – és nem keresztelô kápolna, mint sokáig feltételezték. Elsô írásbeli említése az 1484-es évbôl való. A portál és az ablaknyílások kôbôl készültek. Az egyes rész-letek az apátsági templom formáira utalnak, sôt egyeznek azokkal, mint például az ablakok gömbös díszítése, a kapu alakítása, az Istenbárány alakja a karéjos ke-retben, az önmagukat harapó sárkányalakok. A kápolna belsejében ezenkívül ugyanazokat a négyzetes keresztmetszetű bordákat találjuk mint az apátsági templom északi mellékhajójában. A kápolna homlokzata lizénák* által tagozódik. A földszinti abla-kok egyszerű félköríves román nyílások, az emeletiek az apátsági temploméhoz hasonló félköríves kettôs vagy ikerablakok. A jáki Jakab-kápolna szép példája a nyugat-pannóniai centrális alap-rajzú templomok érdekes, és mű-vészettörténeti szempontból oly, értékes sorának.

Brenner Vilmos okl. építészmérnök művészettörténész

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu