2018. december 11. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,292,415  ·  Online: 56
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Dozmat
Nyomtatható változat!

Vallási és szellemi örökségek őrzői

A Vas-hegy hazai vonulatának térségében, a pornói és a jáki apátságok mellett Dozmat is jelentős egyházi központnak számított a középkorban. Országos hírűvé pedig szellemi öröksége, a Regősének és a Dozmati Kódex avatta a helységet.
Az Arany-patak völgyét kísérő dombon fekvő falu népe a Dorozma nemzetségbeliek között tisztelhette névadóját, hiszen első ízben, a Duruzmathi Miheldus fiainak birtokszerzéséről szóló, 1238-beli oklevél hirdette létezését.
Dozmat a vizek falujának is nevezhető. Területét átszelve csörgedező Arany- és Borzolad-patakokon, illetve a domb alján fakadó Muzsla forráson kívül egykor épített vezeték is szállította a vizet. A rómaiak csatári kőből faragott vízvezetéke az 1864. évi jegyzői jelentés szerint: „Olyan magas, hogy az ember állva mehet benne. Nagy része felhányatott és a falvak lakóházaihoz beépíttetett“. A tatárok elől bujdosók számára viszont még menedéket nyújtott az alagút és a közeli erdő.
A neolit korban már lakott, s valaha Bucsu törzsének nyári szálláshelyeként is szolgált település sokszor vált csatározások helyszínévé. A hunok 445-ben foglalták el, tíz év múltán pedig gótok dúlták fel, majd földrengés rázta meg a vidéket.
A Kőszeg irányába tartott török csapatok ugyancsak ellepték a dombot, s miután Drég vezér fia, Muzsnya az ingoványba fulladt, a hadfő a helybeli fiúkat megtizedeltette. E tragédia emlékét őrzi a ma Muzslaként ismert domb. A napóleoni hadak szintén megszállták a területet, és fosztogatásaik miatt „francia sáskákként“ maradtak meg a lakosság emlékezetében.
Az 1500-as évektől azonban belső harcok is dúltak. Határviták, önkényes birtokfoglalások és perek sora követte egymást a föld- és erdővagyon tulajdonlásáért. A németújvári vitéz, de olykor garázda urak éppúgy hatalmaskodtak a környéken, mint ahogyan a Rajky-birtokok megszerzéséért Erdődi Pál indított „rabló hadjáratot“. Vasvármegye hatósága ez idő tájt Batthyány Ferenc erőszakos ingatlanszerzését is vizsgálta. Birtokosok jöttek-mentek, a föld népének terhei viszont egyre súlyosbodtak. Mária Terézia úrbéri rendelete szerint 1767 őszén, Dozmaton is kiadták a jobbágyok szolgáltatásait és a földesurak kötelezettségeit rögzítő Urbáriumot.
A patakok gyakori pusztító áradásaitól is szenvedett település szorgos lakói téli estéken ősi szokásokat, legendákat idéztek. E népi kultúra jellegzetes hagyománya a dozmati regölés szokása, valamint az „Ahol keletkezik egy ékes nagy út“ kezdetű ének.
Felbecsülhetetlen értékű a 14. századból származó könyvritkaság, Algedius Romanus: De regimine princípium című jogtudományi műve. A Dozmati Kódex ősi írott anyaga 1972-ben egy padlásról került elő.
A falu bővelkedett irodalmi és társadalmi szempontból jeles életpályájú plébánosokban. Közülük Csődy Pálnak például az a megtiszteltetés jutott, hogy 1772-ben a megye papsága nevében az oladi Zeli majornál köszönthette az első szombathelyi püspököt, Szily Jánost. Az Árpád-kori vallási centrumot pedig Egyházasdozmatnak hívták, s a faluba a miseútnak nevezett földsávon lehetett eljutni. Írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy 1453-ban már állt a Szent György-plébániatemplom, melyet időközben reformátusok vettek birtokba, majd 1690-ben leégett. Barokk stílusú átépítését követő visszafoglalása után újraszentelték. Az ősi templom 1987-re olyan romos állapotba jutott, hogy toronysüvegéből szilvafa kandikált ki. A műemlék renoválása, illetve az orgona felújítása az ezredfordulóra fejeződött be.
Az iskolaközpont szerepet is betöltött, vallásos helység lélekszáma az 1800-as években meghaladta a háromszázat. Napjainkban alig több mint kettőszázan élnek a faluban. Pedig az önkormányzat által kínált telkeken, betelepülők házainak sora nő ki a földből. A lassan eggyé forró közösség pedig terveket sző. A templom, a hősi emlékmű és a Muzsla forrás természeti és történelmi értékeinek összekapcsolásával tematikus sétaút, történelmi emlékpark, pihenőhely, játszótér és sportcentrum fogadhatná a turistákat. S ha a forrás mögött megépül a víztározó, az Arany-patak partvonalán is elindulhat az építkezés. Az Együtt Dozmatért Egyesület a korábban elöregedésre ítélt falut új élettel szeretné megtölteni.

 

Hüter religiöser und geistiger Erben


In der Region des heimischen Zuges des Eisenberges zählte im Mittelalter neben den Abteien Pornó und Ják auch Dozmat zu den bedeutenden kirchlichen Zentren. Landesweit berühmt wurde die Gemeinde durch sein geistiges Erbe, das Spielmannslied und den Dozmater Kodex.
Die Bevölkerung des am Hügel neben dem Tal des Arany Bachs liegenden Dorfes konnte ihren Namensgeber unter den Mitgliedern des Geschlechts Dorozma ehren, denn die Existenz dessen wurde von der Urkunde aus dem Jahre 1238 über den Eigentumserwerb der Söhne des Miheldus von Duruzmath kund gegeben.
Dozmat kann auch als Dorf der Gewässer genannt werden. Ausser den Bächen Arany und Borzolad, die sein Gebiet durchqueren, beziehungsweise ausser der am Fusse des Hügels entspringenden Quelle Muzsla lieferte hier auch eine gebaute Wasserleitung das Wasser. Die aus dem Stein aus Csatár gemeisselte Wasserleitung der Römer war laut notariellem Bericht aus dem Jahre 1864: – „So hoch, dass man stehend darin gehen kann. Ein Grossteil deren wurde abgerissen und in die Wohnhäuser des Dorfes eingebaut“. Der Tunnel und der nahe liegende Wald boten aber noch Schutz denen, die auf der Flucht vor den Mongolen waren.
Die im Neolitikum schon bewohnte Siedlung, die einst auch als Sommersitz des Stammes von Bucsu diente, wurde oft Schauplatz von Kämpfen. Die Hunnen eroberten sie im Jahre 445, in zehn Jahren wurde sie von den Goten verwüstet, dann schüttelte ein Erdbeben das Gebiet.
Die türkischen Mannschaften, die Richtung Kőszeg gingen, übersäten auch den Hügel, und nachdem Muzsnya, der Sohn des Anführers Drég im Morast ertrank, liess der Befehlshaber die Burschen des Dorfes dezimieren. Der heute als Muzsla bekannte Hügel bewahrt das Andenken dieser Tragödie. Die napoleonischen Heere besetzten auch das Gebiet, und wegen ihrer Plünderungen blieben sie als „französische Heuschrecken“ in der Erinnerung der Bevölkerung.
Ab den 1500er Jahren wüteten aber auch interne Kämpfe. Eine Reihe von Grenzstreitigkeiten, willkürlichen Besitzeroberungen und Prozessen für den Besitz des Boden- und Waldvermögens folgte. Die tapferen Herren Németújvári, die aber ab und zu auch ihr Unwesen trieben, tyrannisierten die Gegend genauso, wie Pál Erdődi, der einen „räuberischen Feldzug“ startete, um die Ländereien Rajky zu erobern. Die Behörde des Komitats Vas untersuchte zu dieser Zeit auch den gewaltsamen Immobilienerwerb des Ferenc Batthyány. Gutsbesitzer kamen und gingen, die Lasten des Landvolkes wurden aber immer schwerer. Laut Verordnung des Urbarialpatents der Maria Theresia wurde das Urbarium über die Diensten der Leibeigenen und die Pflichten der Gutsherren im Herbst 1767 auch in Dozmat herausgegeben.
Die fleissigen Einwohner der auch unter den häufig verheerenden Überschwemmungen der Bäche gelittenen Siedlung zitierten in den Winterabenden uralte Bräuche, Legenden. Die charakteristische Tradition dieser Volkskultur ist der Brauch des Dozmati Gesangs, und das Lied, das so beginnt: „Da entsteht ein prächtiger breiter Weg“.
Die Bücherrarität aus dem 14. Jh., das rechtswissenschaftliche Werk des Algedius Romanus mit dem Titel De regimine principium ist vom unschätzbaren Wert. Das uralte Schriftmaterial des Dozmater Kodexes kam im Jahre 1972, in einem Dachboden zum Vorschein.
Das Dorf war reich an Pfarrern, die literarisch und gesellschaftlich gesehen eine hervorragende Laufbahn hatten. Von ihnen wurde Pál Csődy zum Beispiel die Ehre zuteil, dass er 1772 im Namen der Geistlichkeit des Komitats den ersten Bischof von Szombathely, János Szily beim Zeli Meierhof in Olad begrüssen durfte. Das geistige Religionszentrum aus der Arpadenzeit hiess Egyházasdozmat, und man gelang auf dem Messeweg genannten Landstreif ins Dorf. Schriftdenkmäler zeugen davon, dass die Pfarrkirche Hl. Georg, die inzwischen die Reformierten in Besitz nahmen, schon im Jahre 1453 hier stand, dann brannte sie 1690 nieder. Die erneute Kirchweihe fand nach ihrer Zurückeroberung, anschliessend an den Umbau in Barockstil statt. Die uralte Kirche geriet 1987 in einen so ruinösen Zustand, dass ein Pflaumenbaum aus ihrem Turmhelm guckte. Zum Jahrtausendwende schloss man die Renovierung des Baudenkmals, beziehungsweise die Sanierung der Orgel ab.
Die Bevölkerungszahl der religiösen Ortschaft, die auch die Rolle eines Schulzentrums spielte, überstieg in den 1800er Jahren dreihundert Seelen. Heutzutage leben kaum mehr als zweihundert Leute im Dorf. Obwohl auf den von der Selbstverwaltung angebotenen Grundstücken eine Reihe von Häusern der Einsiedler aus dem Boden schiesst. Die langsam zusammenwachsende Gemeinschaft schmiedet aber Pläne. Mit Verbindung der Natur- und geschichtlichen Werte der Kirche, des Heldendenkmals und der Muzsla Quelle könnten ein thematischer Spazierweg, ein historischer Gedenkpark, ein Rastplatz, ein Spielplatz und ein Sportzentrum die Touristen empfangen. Und wenn der Wasserspeicher hinter der Quelle gebaut wird, dann können die Bauarbeiten auch an der Uferlinie des Arany Baches beginnen. Der Verein Zusammen für Dozmat möchte das früher zur Veralterung beurteilte Dorf mit neuem Leben erfüllen.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu