2018. május 27. Vasárnap  ·  Eddigi látogatók: 1,155,179  ·  Online: 31
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Narda
Nyomtatható változat!

A határok faluja a megbékélés szigetévé vált

A dombok ölelésében fekvő, erdőkkel és rétekkel borított, patakokkal átszőtt táj derűs nyugalma már évezredekkel ezelőtt letelepedésre csábította az elődöket. A Krisztus előtti IV. századból előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy e táj népe közvetlen lakókörnyezete és öltözködése szépítésére is gondot fordított.
Az írásos hagyatékok pedig arról mesélnek, hogy a 10. században Harka uralma alá tartozott terület faluja, 1221-ben Villa Nerde néven jelent meg először az apátsági oklevelekben, majd a Narrad, később Nerada változatból a 13. századra bontakozott ki Narda – mint szláv személynévi eredetű magyar helynév. Az Árpád-korban a falubeliek a királyi várrendszer ellátását szolgálták. E korból származik a Kisteleki erdő szélén talált földvár.
A helységet kezdetben a Hermán nemzetségből származó Unyaniak, majd a 14. századtól az Óváriak, később a Paumkircherek uralták, a Batthyányak pedig 1528-ban szerezték meg. Nardán is a grófi család nevéhez fűződött a törökök elől menekült horvátok letelepítése. A terület azután hosszú időn keresztül a Rohonczi uradalomhoz tartozott.
A közel hét évszázaddal ezelőtt végbement falukettőzés máig ható nyomokat hagyott a település életében. A középkori Narda patak két egymás mellett haladó völgyében Nagynardát és Kisnardát az egykori Vásár, a mai Határ utca köti össze. Kisnardát a 18. századig főként kisnemesek lakták. A hajdani halastó vizenyős, zsombékos, nádas területének talajvize viszont megkeserítette a falvak lakóinak életét. A földbirtokosok ezért talajjavításba kezdtek, de csak az 1970-beli vízrendezési munkálatok hoztak számottevő eredményt. Akkoriban a tiszta forrásokból még ihattak a helybeliek.
A szétvált településeken külön templomokba jártak a hívek. Nagynarda Árpád-kori Szent János-templomának mai formája az épület 18. századi bővítésével alakult ki, s Szent Kereszt Felmagasztalása nevet kapott.
Kisnarda Fájdalmas Szűzanya tiszteletére épített temploma egykor Csém fíliájaként töltötte be imádságos szerepét. Napjainkban Szent Antal a védőszentje. A régi plébániaház pedig műemléki védettséget élvez.
A helybeliek arra is büszkék, hogy Vasvármegye óvodája 1896-ban Nagynardán nyitotta meg kapuit. A fazekasság öröksége viszont sajnálatos módon elveszett, hiszen a mesterek a 19. században kihaltak.
A Nardáról készült helytörténeti kiadvány szerzője a „határok faluja“ jelzővel jellemzi a települést, amely a szubalpin és a szubatlanti övezetek találkozási síkjában, a Jápla erdőség szomszédságában, az egyházmegyei esperesi kerület szélén, valamint a pornói ciszter, a Batthyány, s a Rohonz-szalonaki birtokok keleti peremeként tartatott számon. A vasfüggöny mögött feküdvén pedig államhatári funkciója teljesedett ki a történelem folyamán. Így a hűséges falvak sorában, 1923 tavaszán visszatérhetett Magyarországhoz.
Az örömünnep a közélet felpezsdülését is magával hozta. Megalakult a nagynardai önkéntes tűzoltóegylet. Elkészült az első világháború hősi halottjainak emlékműve. Felsőcsatár és Szombathely között autóbusz közlekedett. A második világégés frontja azonban nem kímélte a falut, s a házak fele a tűz martaléka lett. Később az internálások tragédiáit kellett az 1950-ben közigazgatásilag egyesült nardai lakosságnak elviselnie.
A Megbékélés Keresztje, az 1997. évi európai ökumenikus találkozó óta hirdeti a falu jelmondatává is vált eszmét. A világháborús emlékhelyen kívül a trianoni visszacsatolás emlékműve, a Szumorov-kereszt és az uniós emlékkő tükrözi a „megbékélés falujának“ elmúlt évszázbeli történetét.
Napjainkban a vallási és nemzetiségi gyökereihez egyaránt ragaszkodó község kulturális csoportjai, a horvát énekkar, a táncegyüttes, és a tamburazenekar a határokon túlra is elviszik Narda jó hírét. Ám kiemelkedő a tűzoltóegyesület programszervező szerepe is. A Brenner János Ifjúsági Zarándokház nyári karitász táborairól nevezetes. A zarándoklatok, a búcsúk, a karácsonyi koncertek, a betlehemezés, a rozmaringolás, a horvát nap, a fergeteges szüreti felvonulás, a testvértelepülési találkozók lélekben is összekovácsolják a virágos portáiról ismert falu közösségét.

 

Aus dem Dorf der Grenzen wurde die Insel der Versöhnung


Die heitere Ruhe der von Hügeln umarmten, mit Wäldern und Wiesen bedeckten Landschaft lockte die Vorfahren auch schon vor Jahrtausenden hierher, um sich hier sesshaft zu werden. Die aus dem 4. Jh. nach Christus zum Vorschein gekommenen Gegenstände beweisen, dass der Volk dieser Gegend auch der Verschönerung seiner direkten Wohnumgebung und seiner Bekleidung Sorgfalt zuteil werden liess.
Die Schriftdenkmäler aber erzählen darüber, dass das Dorf des im 10. Jh. unter Herrschaft eines Harka gehörenden Gebietes erstmals im Jahre 1221, unter dem Namen Villa Nerde in den Urkunden der Abteil erschien, dann entpuppte sich Narda im 13. Jh. aus den Versionen Narrad, später Nerada als ungarischer Ortsname slawischen Ursprungs. In der Árpádenzeit dienten die Dorfbewohner der Versorgung des königlichen Burgsystems. Aus dieser Zeit stammt die am Rande des Kisteleki Waldes entdeckte Erdburg.
Die Herren der Ortschaft waren zuerst die Unyanis aus dem Geschlecht Hermán, dann, ab dem 14. Jh. herrschten die Óváris, später die Paumkirchers über sie, und die Batthyánys erwarben sie im Jahre 1528. Die Ansiedlung der vor den Türken fliehenden Kroaten war auch in Narda mit dem Namen der Grafenfamilie verbunden. Das Gebiet gehörte dann lange zu den Ländereien Rohoncz.
Die knapp vor zweihundert Jahren erfolgte Dorfverdoppelung hinterliess Spuren im Leben der Gemeinde, die bis heute spürbar sind. Nagynarda und Kisnarda in den nebeneinander verlaufenden Tälern des mittelalterlichen Baches Narda sind durch die ehemalige Vásár (=Markt), heute Határ (=Grenze) Strasse miteinander verbunden. Kisnarda war bis zum 18. Jh. vorwiegend von Kleinadeligen bewohnt. Das Grundwasser des wässrigen, sumpfigen, mit Schilf bewachsenen Gebietes des einstigen Fischteiches aber verbitterte das Leben der Bewohner der Dörfer. Die Gutsbesitzer begannen deswegen mit der Melioration, aber nur die Wasserregulierungsarbeiten im Jahre 1970 brachten beträchtliche Ergebnisse. Damals konnten die Ortsbewohner aus den reinen Quellen noch trinken.
Die Gläubigen gingen in eigene Kirchen in den getrennten Siedlungen. Die aktuelle Erscheinung der Kirche Hl. Johann von Nagynarda aus der Árpádenzeit entstand durch den Ausbau des Gebäudes im 18. Jh., und erhielt den Namen Anpreisen des Heiligen Kreuzes.
Die zu Ehren der Schmerzensmutter gebaute Kirche von Kisnarda erfüllte einst als Filia von Csém ihre Rolle als Ort der Gebete. Heutzutage ist der Hl. Anton ihr Schutzpatron. Das alte Pfarrhaus aber steht unter Denkmalschutz.
Die Ortseinwohner sind auch darauf stolz, dass der Kindergarten des Komitats Vas 1896 seine Pforten in Nagynarda eröffnete. Das Erbe der Töpferei aber ging bedauerlicherweise verloren, denn die Meister starben im 19. Jh. aus.
Der Autor der ortsgeschichtlichen Publikation über Narda charakterisiert mit dem Prädikat „Dorf der Grenzen“die Siedlung, die in der Ebene des Aufeinandertreffens der subalpinen und subatlantischen Zonen, in der Nachbarschaft des Waldes Jápla, am Rande der Dekanatsbezirkes der Diözese, und als östlicher Rand der Ländereien der Zisterzienser in Pornó, der Batthyánys und der Landgüter Rohoncz-Szalonak registriert worden ist. Hinter dem eisernen Vorhang liegend entfaltete sich ihre Rolle als Staatsgrenze im Laufe der Geschichte voll. So konnte sie im Frühjahr 1923 in der Reihe der treuen Dörfern zu Ungarn zurückkehren.
Die Freudenfeier brachte auch das rege Werden des öffentlichen Lebens mit sich. Der Verein der freiwilligen Feuerwehr wurde in Nagynarda gegründet. Das Denkmal der Gefallenen des ersten Weltkrieges wurde fertig. Zwischen Felsőcsatár und Szombathely verkehrte ein Linienbus. Die Front des zweiten Weltbrands verschonte das Dorf aber nicht, die Hälfte der Häuser wurde Opfer der Flammen. Später musste die im Jahre 1950 verwaltungsmässig vereinte Bevölkerung von Narda die Tragödien der Internierungen vertragen.
Das Kreuz der Versöhnung verkündet den auch zum Motto des Dorfes gewordenen Gedanken seit dem europäischen ökumenischen Treffen im Jahre 1997. Die Geschichte des vergangenen Jahrhunderts des „Dorfes der Versöhnung“ wird ausser der Gedenkstätte des Weltkrieges auch vom Denkmal der Rückgliederung von Trianon, vom Szumorov Kreuz und dem Gedenkstein der Union auch widerspiegelt.
Heutzutage bringen die Kulturgruppen der auf ihren religiösen und Nationalitätswurzeln gleichermassen bestehenden Gemeinde, der kroatische Chor, die Tanzgruppe und die Taburizzakapelle den guten Ruf von Narda auch jenseits der Grenzen. Aber auch die Rolle des Feuerwehrvereins als Programmveranstalter ist hervorragend. Das Jugendpilgerhaus János Brenner ist über sein Sommerlager Karitas bekannt. Die Wallfahrten, die Kirchtage, die Weihnachtskonzerte, das Krippenspiel, der Rosmarinbrauch, der Kroatentag, der turbulente Weinfestumzug, die Treffen mit den Schwestergemeinden schmieden die Gemeinschaft des von seinen mit Blumen geschmückten Häusern bekannten Dorfes zusammen.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu