2018. február 22. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,099,009  ·  Online: 87
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Felsőcsatár
Nyomtatható változat!

A pajzskészítők míves öröksége

Valaha pajzskészítők népesítették be az ősi kőbánya és a szőlőhegy mentén elterülő falut. A nyugati behatolást meggátolni hivatott gyepűrendszer Pinka fölé magasodó Óvárának sáncai az Árpád-kor kezdetétől erős védelmet biztosítottak a térségben. Felsőcsatár neve is e korszakból származik, hiszen 1244-beli írásos formájában a szláv eredetű Chatar jelentése – pajzskészítő. A falu lakói a közeli vár számára gyártottak harci fegyvereket.
A hegyi kőbánya azonban már az őskortól létezett. Sőt a régészek csiszolótelep és műhely nyomaira bukkantak. Az e helyütt megmunkált vésők, balták és használati eszközök a Bakonyig is eljutottak. Az egykori Savaria épületeihez pedig több ezer tonna kő áramlott a szállításra kiépített útvonalon keresztül. Az ásatások leletei rendkívül beszédesek. A világosi erdőben 72 halomból álló, kora vaskori sírmező látott napvilágot. A patak szabályozásakor római kori házi kerámiák kerültek elő. A Vas-hegy Pinkára kifutó nyúlványán még feltáratlan földvárak sejlenek.
A patakpart és a szurdokvölgy szépsége és gazdagsága a történelem forgatagában birtoklásra ösztönözte a környék vagyonos családjait. A királyi várföldek adományozásakor IV. Béla az Óvárhoz tartozó birtokokat Mod ispánnak adta át. Később az Óvári, a Csérni, a Káldy és a Baumkirchner családok tartották fennhatóságuk alatt a falut, amely 1455-től a Szalónak uradalomhoz tartozott, a 16. században pedig a Batthyány família szerezte meg.
Az 1500-as évek vége felé kettészakadt település Alsócsatár, vagyis Nemes Chatar részén földbirtokos köznemesi családok is laktak. A Nagycsatárként is emlegetett Felsőcsatár jobbágyfalu maradt. Uradalmakhoz tartozott, de tulajdonosaik olykor zálogba adták. A 20. század első felében pedig a határ jelentős része már a Sághy családot gazdagította.
A falutörténet azonban tragédiákban is bővelkedik. Először 1471-ben égették fel, s elrabolták a lakók javait. A török ostrom idején elveszített lakosság helyére horvát menekülők települtek, majd hamarosan pestisjárvány tombolt. A zsoldos katonaság átvonulásakor, 1574-ben ismét tűzvész pusztított. A Bocskai-felkelés letörése után pedig 22 házat kellett újjáépíteni.
A települések határában mindvégig élénk szőlőművelés folyt. Az 1744. esztendei összeírás Alsócsatáron 64, Felsőcsatáron közel négyszáz kapásnyi területet rögzített. A történelmi szőlőhegy hangulatos pincéi között 1703-ban, Szűz Mária tiszteletére emeltetett kápolnát évszázadokon keresztül, s még a vasfüggöny mögé kerülvén is nagy becsben tartotta a közösség. A keresztjáró napok mély gyökerekkel bíró tradícióját, hazánkban szinte egyedülállóan, Felsőcsatáron sikerült megőrizni. Az egykor háromnapos körmeneti ünnepség a lakosság leleményes álcázásának köszönhetően, ha egyszerűbb formában is, de töretlenül folytatódott. Munkásruhában, szerszámokkal felvértezve indultak a szőlőművesek fel a dombra, a szentmisére. A trianoni határmódosításkor „hűséges falunak“ bizonyult település hívő népe keresztény hagyományaihoz is hűséges.
A falu régi temploma 1284-ben már állott, majd az 1848. évi tűzvész után klasszicista jegyekkel építették újjá. Napjaink temploma Szent Péter és Szent Miklós tiszteletét hirdeti.
A község önkormányzata rendeletben őrködik a helyi építészeti értékek felett. A római villa maradványainak, a közel négyszáz éves malomnak, az ódon pince-présházaknak, valamint az 1948-ban nyitott, s közel ötven évig működtetett talkumbányának a turisztikai vonzereje is jelentős.
Felsőcsatár fejlődése azonban csak a határnyitást követően indulhatott meg. A kápolnadombi Vasfüggöny Múzeum a szögesdrótok, az aknamezők és a katonai magasfigyelők rémítő világát idézi. Szívderítőbb kalandozásra invitálja a diákokat az Erdei iskola nyári tábora.
A vadregényes táj idilli nyugalmának megőrzése, valamint a szelíd turizmus útjainak egyengetése jelöli ki a település jövőjének mérföldköveit. A Cetarska Mladina Egyesület kebelébe tartozó táncegyüttesnek és a Rozmaring vegyeskarnak köszönhetően a népművészet értékei továbböröklődnek. A kultúrotthon korszerűsítése, valamint a szabadtéri rendezvényeket befogadó parkok felújítása is a fiatalság egyben és helyben tartását szolgálja.

 

Meisterhaftes Erbe der Schildmacher


Einst bevölkerten die Schildmacher das Dorf dem uralten Steinbruch und dem Weinberg entlang. Die über der Pinka ragenden Schanzen der Altburg des das Eindringen von Westen aus zu verhindern vorgesehenen Grenzlandes sicherten der Gegend seit dem Beginn der Ära der Arpaden einen starken Schutz. Auch der Name des Felsőcsatár stammt aus dieser Zeit, denn die Bedeutung des Wortes Chatar slawischen Ursprungs – mit der Schriftform aus dem Jahre 1244 – ist Schildmacher. Die Einwohner des Dorfes stellten Kriegswaffen für die liegende Burg her.
Der Steinbruch am Berg existierte aber schon seit der Urzeit. Die Archäologen stiessen sogar auf die Reste eines Polierbetriebes und einer Werkstatt. Die hier bearbeiteten Meissel, Beile und Benutzungsgegenstände kamen sogar bis zum Bakony. Zu den Bauten des ehemaligen Savaria strömten mehrere Tausende Tonnen von Stein auf der zum Transport ausgebauten Strasse. Die Fundstücke der Ausgrabungen sind äusserst sprechend. Im Wald Világosi kam ein aus 72 Hügeln bestehendes Grabfeld der frühen Eisenzeit zum Vorschein. Bei der Regulierung des Baches entdeckte man Hauskeramikstücke aus der Römerzeit. An den Ausläufern Richtung Pinka des Eisenberges werden noch unentdeckte Erdverschanzungen vermutet.
Die Schönheit und der Reichtum des Bachufers und der Klamm regten im Strudel der Geschichte die vermögenden Familien der Gegend auf Besitzen an. Beim Leihen der königlichen Burgländereien übergab Béla IV dem Gespan Mod die zu der Altburg gehörenden Ländereien. Später stand das Dorf unter der Oberhoheit der Familien Óvári, Csérni, Káldy und Baumkirchner, es gehörte ab 1455 zum Gut Szalónak, und im 16. Jh. erwarb es die Familie Batthyány.
Im Ortsteil Alsócsatár, also Nemes Chatar der sich gegen Ende der 1500er Jahren in zwei Stücke gespaltenen Siedlung wohnten auch kleinadlige Familien, die Gutsbesitzer waren. Das auch als Nagycsatár erwähnte Felsőcsatár blieb ein Frondorf. Es gehörte zu den Ländereien, seine Besitzer verpfändeten es aber manchmal. In der ersten Hälfte des 20. Jh. bereicherte ein bedeutender Teil des Flurs schon die Familie Sághy.
Die Dorfgeschichte ist aber auch reich an Tragödien. Es wurde erstmals im Jahre 1471 niedergebrannt, und den Bewohnern wurden die Güter geraubt. Anstelle der während der Türkenbelagerung verlorenen Bevölkerung siedelten sich kroatische Flüchtlinge an, dann bald tobte eine Pestepidemie. Im Jahre 1574, beim Durchzug der Söldner wütete wieder ein Grossbrand. Nach der Niederschlagung des Bocskai Aufstands mussten 22 Häuser neu aufgebaut werden.
Im Flur der Siedlungen wurde durchgehends ein reger Weinbau betrieben. Die Registrierung im Jahre 1744 hielt in Alsócsatár 64, in Felsőcsatár knapp vierhundert Tagewerk Weingarten fest. Die Gemeinschaft ehrte die unter den stimmungsvollen Weinkellern des historischen Weinbergs 1703 zu Ehren der Jungfrau Maria errichtete Kapelle jahrhundertelang, sogar dann, als sie hinter den eisernen Vorhang kam. Die tief gewurzelte Tradition der Busstage konnte fast einzigartig nur in Felsőcsatár erhalten werden. Die einst dreitägige Feier wurde Dank der erfinderischen Tarnung der Bevölkerung, obzwar in einer einfacheren Form, aber doch ununterbrochen erhalten. Die Weinbauer stiegen in Arbeitskleidungen, mit Werkzeug ausgerüstet auf den Hügel, zur heiligen Messe. Die gläubige Bevölkerung der sich bei der Grenzänderung von Trianon für „treues Dorf“ erwiesenen Ortschaft ist auch zu ihren christlichen Traditionen treu.
Die alte Kirche des Dorfes stand schon im Jahre 1284, dann wurde sie nach dem Grossbrand im Jahre 1848 mit klassizistischen Stilmerkmalen neu gebaut. Die Kirche unserer Tage verkündet die Ehre des Hl. Petrus und des Hl. Nikolaus.
Die Selbstverwaltung der Gemeinde wacht mittels einer Verordnung über die lokalen architektonischen Werte. Auch die touristische Anziehungskraft der Überreste der römischen Villa, der knapp vierhundert Jahre alten Mühle, der alten Keller-, Kelterhäuser, ferner der 1948 eröffneten und fast fünfzig Jahre lang betriebenen Talkumgrube ist bedeutend.
Die Entwicklung von Felsőcsatár konnte aber erst anschliessend der Grenzeröffnung beginnen. Das Museum des Eisernen Vorhangs auf dem Kápolna domb (=Kapellenhügel) ruft die furchterregende Welt von Stacheldraht, Minenfeldern und militärischen Beobachtungstürmen ins Gedächtnis zurück. Der Sommerlager der Waldschule ladet die Schüler zu herzerfreulicheren Abenteuern ein.
Die Erhaltung der idyllischen Ruhe der wildromantischen Landschaft, weiters die Ebnung der Wege des sanften Tourismus bestimmen die Meilensteine der Zukunft der Gemeinde. Dank dem Tanzensemble und dem gemischten Chor Rosmarin, die zum Verein Cetarska Mladina gehören, werden die Werte der Volkskunst weiter vererbt. Die Modernisierung des Kulturhauses, ferner der Parkanlagen für Freilichtveranstaltungen dienen dazu, damit die Jugend zusammen bleibt und dem Ort erhalten wird.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu