2018. október 23. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,256,328  ·  Online: 58
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Horvátlövő
Nyomtatható változat!

A határvédők hűséges faluja

Határvédő íjászok lakták egykoron a történelem viharaiban mindig a végek oltalmát ellátó települést. A lövő szó is e mesterségre utal. S mivel a helységben közel ötszáz esztendeje túlnyomórészt horvát nemzetiségű családok élnek, a falu elnevezésében benne foglaltatik két ősi jellemzője.
Pannónia nyugati határaként e vidék a római birodalom véderődítmény láncolatának meghatározó részévé vált. Akár csak a honfoglalás korában, amikor a gyepűrendszer őrállójaként védelmezett. A 13. század folyamán épült nyugati végvárak, Rohonc, Óvár és Monyorókerék által kijelölt határvonalban szintén jelentős szerep hárult a helységre.
A falu létének első okleveles említése 1393-ból való. Később a Pornó és Keresztes közötti birtokról feljegyeztetett, hogy a magas egyházi méltóságú Bakócz Tamás 1496-ban unokaöccsének, Erdődy Péternek ajándékozta.
A török invázió sorsdöntő eseménynek bizonyult az elődök életében, hiszen egyrészt a Bécs elleni hadjárat idején átvonult seregek kifosztották, leigázták az őslakosokat. Ugyanakkor a hazájukból észak felé menekült horvátok otthonra találtak az elnéptelenedett településen. E tájék kegyurai örömmel fogadták be a jövevényeket. II. Erdődy Péter gróf és horvát származású felesége, Tahy Margit a dalmáciai Moslavina, Rovisce, Raca és Koprovnica környékéről érkezetteket a Pinka-völgyébe telepítette le. Közülük 14 család Horvátlövőre került, ahol akkoriban a magyarok a szláv és a német népességgel együtt alkotott közösséget. Magyarország legrégebbi grófi dinasztiája, az Erdődyek 1613-ig birtokolták a települést, majd a Zrínyi család 1592-ben a horvát menekültek újabb hullámát fogadta be a faluba.
A lakosságcsere pedig 1715-ben változtatta meg a nemzetiségi viszonyokat, amikor a Pinka folyó nyugati oldalára, Németlövőre költöztették a német anyanyelvűeket. A túloldali horvátok viszont Horvátlövőre vonultak át ingóságaikkal.
Az 1600-as évek elején a helységben 38 föld nélküli jobbágycsalád élt, akik később úrbéri parasztokként és zsellérekként a földművelés, illetve az állattenyésztés mellett halászattal, vadászattal is foglalkoztak. E nép szorgalmát bizonyítja, hogy a belga fajtájú lovak tenyésztéséről az egész vármegyében híressé vált a község.
Az újabb jelentős fordulatot a trianoni szerződés hozta el a térségbe, hiszen 1921 decemberében a falut megszállták az osztrák csapatok. Az elcsatolt községek visszatéréséért folytatott küzdelmet azonban siker koronázta, s 1923. január 10-én Horvátlövő is újra Magyarországhoz tartozhatott.
A falu hősi emlékművén, 2002 októberében felavatott márványtábla őrzi a hűséges helytállást. A határmenti vasi falvak visszatérésének 80. jubileumán pedig a település középkori eredetű Szent Anna-templomának elődjéül épített kápolna falára került emléktábla. A Magyarok Világszövetsége ekkor Kossuth-emlékzászlót adományozott Horvátlövőnek.
A második világháború utáni évtizedek határvédelmi övezeti elzártságát tetézendően a lignitmező hasznosításának terve keserítette meg a falubeliek mindennapjait.
A szénvagyon nyílt színi kiaknázásának, valamint egy hőerőmű létesítésének szándéka már az 1980-as években felvetődött, s a kitelepítésre ítélt falu sorsa megpecsételődött. A hatóságok csupán a ravatalozó építését engedélyezték. Így az első megválasztott képviselő-testületnek hatalmas hátrányból indulva kellett megvalósítani az infrastrukturális fejlesztéseket. Mindeközben polgármesteri hivatallal és egészségházzal gyarapodott a település. Közadakozásból megszépült a templom. Feléledtek a búcsúi zarándoklatok határon átívelő hagyományai. A horvát Zapresica település Hrusevec városrészével pedig 2005-ben lépett testvérkapcsolatba Horvátlövő. A közös eseményeken rendszeresen fellép a község Slavuj vegyeskara.
A kiterjedt erdőségek és a gyümölcsültetvények látványa is arra ösztönzi a település vezetését, hogy a határvédő köntösből kibújva, Horvátlövő az ország egyik nyugati kapujaként, a vendégvárás és -fogadás jelképe legyen.

 

Das treue Dorf der Grenzschützer

 

Die Grenze schützenden Bogenschützen bewohnten einst die Siedlung, die in den Stürmen der Geschichte immer die Rolle der Beschützerin der Marken spielte. Auch das Wort lövő (=Schütze) weist auf diesen Beruf hin. Und da in der Gemeinde seit fast fünfhundert Jahren vorwiegend Familien kroatischer Nationalität leben, beinhaltet der Name des Dorfes zwei traditionelle Charakteristiken desselben.
Als Westmark Pannoniens wurde diese Gegend der bestimmende Teil der Kette der Wehranlagen des römischen Reiches genauso, wie in der Zeit der Landnahme, als sie als Wachhabende das Grenzlandsystem schützte. Die Ortschaft bekam auch in der von den im 13. Jh. gebauten westlichen Grenzfestungen Rohonc, Óvár und Mogyorókerék gezeichneten Grenzlinie eine bedeutende Rolle.
Die erste urkundliche Erwähnung der Existenz des Dorfes stammt aus dem Jahre 1393. Später wurde über das Gut zwischen Pornó und Keresztes aufgezeichnet, dass Tamás Bakócz, ein hoher kirchlicher Würdenträger es im Jahre 1496 seinem Neffen Péter Erdődy schenkte.
Die Türkeninvasion erwies sich als Schicksalsereignis im Leben der Vorfahren, denn einerseits die während dem Feldzug gegen Wien durchmarschierten Heere plünderten aus, unterjochten die Ureinwohner. Gleichzeitig fanden die aus ihrem Heimat nach Norden fliehenden Kroaten ein neues Zuhause in der verödeten Siedlung. Die Gutsherren dieser Gegend nahmen die Ankömmlinge mit Freude auf. Der Graf Péter Erdődy II und seine aus Kroatien stammende Gattin Margit Tahy siedelten die Ankömmlinge aus Dalmatien, von der Gegend von Moslavina, Rovisce, Raca und Koprovnica ins Pinkatal an. 14 Familien von ihnen kamen nach Horvátlövő, wo damals die Ungarn zusammen mit den Slawen und den Deutschen eine Gemeinschaft bildeten. Das älteste Grafenhaus Ungarns, die Erdődys besassen die Siedlung bis 1613, dann nahm die Familie Zrínyi eine neuere Welle der kroatischen Flüchtlingen ins Dorf auf.
Der Einwohnertausch im Jahre 1715 änderte wieder die Verhältnisse der Nationalitäten, als die deutschsprachige Bevölkerung nach Németlövő am rechten Ufer der Pinka übersiedelt wurde. Die Kroaten am gegenüber liegenden Ufer zogen dafür mit ihren Mobilien nach Horvátlövő.
Anfang der 1600er Jahren lebten in der Gemeinde 38 Familien von besitzlosen Leibeigenen, die später als Zinsleute und Einlieger sich neben Ackerbau und Viehzucht auch mit Fischerei und Jagd beschäftigten. Ein Beweis für den Fleiss dieses Volkes ist, dass die Gemeinde wegen der Züchtung der belgischen Pferderassen im ganzen Komitat berühmt geworden ist.
Der Vertrag zu Trianon brachte eine neuere bedeutende Wende in die Region, denn die österreichischen Mannschaften besetzten in Dezember 1921 das Dorf. Der Kampf für die Rückkehr der abgetrennten Gemeinden wurde aber mit Erfolg gekrönt, und am 10. Januar 1923 durfte auch Horvátlövő wieder zu Ungarn gehören.
Der am Heldendenkmal des Dorfes im Oktober 2002 eingeweihte Marmortafel bewahrt das Gedenken des treuen Standhaltens. Am 80. Jahrestag der Rückkehr der Vaser Grenzdörfer kam ein Gedenktafel auf die Mauer der Kapelle, die als Vorgängerin der Hl. Anna Kirche mittelalterlichen Ursprungs gebaut worden ist. Der Weltbund der Ungarn schenkte Horvátlövő dann eine Kossuth Gedenkfahne.
Über die Abgeschlossenheit als Grenzzone der Jahrzehnten nach dem zweiten Weltkrieg hinaus verbitterte der Plan der Benutzung des Lignitfeldes den Alltag der Dorfbewohner.
Schon in den 1980er Jahren wurde die Absicht geäussert, das Kohlenvermögen als Tagebau abzubauen, ferner ein Wärmekraftwerk zu errichten, und der Schicksal des zur Aussiedlung verurteilten Dorfes wurde besiegelt. Die Behörden genehmigten lediglich den Bau der Leichenhalle. So musste der erste gewählte Gemeinderat die Entwicklungen der Infrastruktur aus einem gewaltigen Nachteil startend verwirklichen. Inzwischen wurde die Gemeinde mit einem Bürgermeisteramt und einem Gesundheitshaus reicher. Aus öffentlichen Spenden wurde die Kirche verschönert. Die grenzüberschreitenden Traditionen der Wallfahrten wurden wieder lebendig. Horvátlövő nahm die Verbindung als Partnergemeinde mit dem Stadtteil Hrusevec der kroatischen Gemeinde Zapresica im Jahre 2005 auf. Der gemischte Chor Slavuj der Gemeinde tritt regelmässig in den gemeinsamen Veranstaltungen auf.
Der Anblick der weiten Wälder und der Obstgärten regt die Führung der Gemeinde auch an, Horvátlövő – aus dem Rock des Grenzschützers schlüpfend – zu einem westlichen Tor des Landes, zum Symbol der Gastfreundlichkeit und des Empfangs zu machen.

 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu