2018. február 22. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,099,010  ·  Online: 89
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Szentpéterfa
Nyomtatható változat!

Szent Péter falva a leghűségesebb

„Ecclesia Sancti Petri“ néven említette az 1221. évben kelt „Pinkavölgyi okmány“ a település névadó helyét. A Szent Péter apostol tiszteletére szentelt ősi templom a tatárjárás idején ugyan eltűnt a föld színéről, ám Szentpéterfa népe a hit örökségét töretlenül, napjainkban is buzgó lélekkel ápolja. Hűségéről pedig a történelem során sok ízben számot adott.
A római birodalom korában is lakott, Pinka patak menti falut a 13. században a Ják nemzetség uralta. A Temetődombon magasló, késő gótikus „Vörös templom“ pedig az Ellerbach család hajdani bőkezűségét dicséri. Nagy Lajos király 1369-ben, apja hősiességének jutalmául, Ellerbach Villermosnak adományozta a monyorónyéki uradalmat, s vele Szentpéterfát is. Templomépítő fiának, Bertholdnak a címerpajzsa ma is a szentély zárókövén pihen. Az utolsó leszármazott, János elhunytával azonban kihalt a dinasztia, s a birtok 1495-ben Bakócz Tamást illette meg, majd a rokon Erdődy Péter tulajdonába került. Eberau kastélya manapság is e nemesi családé. Holott 1557-től a Zrínyiek lettek a terület földesurai, de bő fél évszázad múltán ismét az Erdődy-címer díszítette az uradalmat.
Mindeközben a monyorónyéki birtokosok protestáns hitre tértek át, a falubeliek viszont ragaszkodtak katolikus vallásukhoz. A Mura-vidéki hitüldözés fő mozgatója, Zrínyi Miklós 1559 februárjában a monyorónyéki pálos kolostort és a várat leromboltatta. Erdődy György azonban 1622-ben visszatért a katolikus hitre, s véget ért a vallásháború.
Az 1767. évi úrbéri szerződéskötés 73 családot mért fel Szentpéterfán. A rendezett viszonyok áldásos hatásaként hamarosan magasba szökött a lélekszám.
A Petrovo Selo helységnévtábla nemzetiségi településre utal. A horvát menekültek 16. századi letelepülése oly sikeresnek bizonyult, hogy az 1671. évi összeíráskor már a mélyen vallásos horvát lakosság alkotta a többséget.
A temetődombi Szent Péter és Pál apostolok temploma a „tégla gótika“ kiemelkedő alkotása. Az épületet a 15. században hajóval és sekrestyével bővítették, s az 1752. évi tűzvész után újjáépítették. Jelenlegi formája több korszak nyomait őrzi. A falu közepe táján a Szent István király kápolna hívja imára a híveket.
A hajdani sűrű népesség a 19. században erősen megcsappant, hiszen a családok több hullámban vándoroltak ki az Egyesült Államokba és Kanadába. Az 1900-as évek első felében az anyagi megerősödés vágya sodorta a tengerjáró hajókra az embereket, akik megérkezésüket követően rendszeresen küldtek pénzsegélyt rokonaiknak. A kollektív segítség sem maradt el, hiszen az 1929-es tűzvészben hamuvá vált 52 ház és számtalan gazdasági épület pótlására a kivándoroltak betegsegélyző egyesülete kilencezer pengőt küldött.
A zöldhatáron keresztül 1956-ban 350 fiatal távozott az új hazába. A szentpéterfaiak azonban nem széledtek szét a nagyvilágban, hanem együtt maradtak. Northampton sírkertje például megdöbbentően hasonlít az elődök szülőfalujának temetőjére. A világhálón keresztüli kapcsolattartás megható példája a harmadik generációs nemzedék által összeállított virtuális emlékmúzeum. Sokáig azonban csak a levélváltás jelenthette a családi összekötő szálakat. A forradalom letörése után a határszéli község aknazár mögé került, és zsákfaluvá sorvadt. Az egymásra utaltság szoros összetartáshoz vezetett itthon is.
A túlnyomó többségében horvát lakosság nemzetiségi hagyományait a Gradisce Horvát Kulturális Egyesület néptáncegyüttese, a Ljubicica énekkar, a település négy zenekara, illetve színjátszó csoportja ápolja. A Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, a virágzó testvértelepülési kapcsolatok, a közös zenei fesztiválok pedig segítik az identitástudat megőrzését. Ugyanakkor Szentpéterfát a Magyar Nemzeti Szövetség a „Leghűségesebb Község“ címmel tüntette ki, hiszen a helybeli népszavazás alapján a Határkiigazítási Bizottság a falut 1923. március 9-én visszacsatolta Magyarországhoz.
A határnyitás óta a község természetes történelmi kapcsolatai is visszarendeződtek. Az évtizedeken keresztüli elszigetelt létet, tíz kilométeres körben, hét jó szomszédi együttműködés váltotta fel. Azóta gyakorta felvetődik a kérdés – hogyan is lehetett egymás nélkül élni?
 

 

Das Dorf des Heiligen Petrus ist das Treueste

 

Die „Urkunde des Pinkatals“ vom Jahre 1221 erwähnte den Ort, den Namensgeber der Gemeinde unter dem Namen „Ecclesia Sancti Petri“. Die zu Ehren des Apostels St. Petrus geweihte uralte Kirche verschwand zwar während des Tatarensturms vom Erdboden, aber die Bevölkerung von Szentpéterfa pflegt auch heutzutage das Erbe des Glaubens ungebrochen, mit inbrünstiger Seele. Sie bewies ihre Treue ja in vielen Fällen im Laufe der Geschichte.
Das Geschlecht Ják herrschte im 13. Jh. über das Dorf entlang der Pinka, das auch in der Zeit des römischen Reiches bewohnt gewesen ist. Die am Friedhofshügel in die Höhe ragende spätgotische „Rote Kirche“ preist die einstige Grosszügigkeit der Familie Ellerbach. König Lajos der Grosse schenkte 1369 Villermos Ellerbach die Ländereien in Mogyorónyék, und damit auch Szentpéterfa als Belohnung fürs Heldenmut seines Vaters. Das Wappenschild seines Sohnes Bertold des Kirchenbauers ruht auch heute noch auf dem Schlussstein des Chors. Die Dynastie starb aber mit dem Hinscheiden des János, des letzten Abkömmlings aus, und das Gut stand 1495 Tamás Bakócz zu, dann kam es in Besitz des mit ihm verwandten Péter Erdődy. Das Schloss Eberau gehört noch immer dieser adeligen Familie. Zwar sind ab 1557 die Zrínyis die Gutsherren des Gebietes geworden, aber nach einem halben Jahrhundert verzierte wieder das Wappen der Erdődys das Gut.
Während all dessen traten die Gutsherren von Monyorónyék zum protestantischen Glauben über, die Dorfbewohner bestanden aber auf ihren katholischen Glauben. Miklós Zrínyi, die treibende Kraft der Glaubensverfolgung des Murgebietes liess in Februar 1559 den Kloster der Pauliner und die Burg in Mogyorónyék zerstören. 1622 konvertierte György Erdődy aber wieder zum katholischen Glauben, und der Glaubenskrieg war zu Ende.
Der Abschluss des Urbarialvertrags im Jahre 1767 registrierte 73 Familien in Szentpéterfa. Als segensreiche Wirkung geordneter Verhältnisse schoss die Bevölkerungszahl bald in die Höhe.
Der Ortstafel Petrovo Selo weist auf eine Siedlung der Nationalität hin. Die Ansiedlung der kroatischen Flüchtlinge im 16. Jh. erwies sich so erfolgreich, dass die tief religiöse kroatische Bevölkerung bei der Volkszählung im Jahre 1671 die Mehrheit bildete.
Die Kirche der Apostel Hl. Peter und Paul am Friedhofhügel ist eine hervorragende Schöpfung der „Ziegelsteingotik“. Im 15. Jh. wurden dem Bau ein Schiff und die Sakristei zugefügt, und er wurde nach dem Grossbrand im Jahre 1752 wieder aufgebaut. Seine aktuelle Erscheinung bewahrt Spuren mehrerer Epochen auf. Etwa in der Mitte des Dorfes ruft die Kapelle des Hl. Königs István die Gläubigen zum Gebet.
Die einst dichte Bevölkerung ging im 19. Jh. stark zurück,denn die Familien wanderten in mehreren Wellen in die Vereinigten Staaten und nach Kanada aus. In der ersten Hälfte der 1900er Jahren trieb der Wunsch auf materielles Stärkerwerden die Leute auf die Seeschiffe, die anschliessend ihrer Ankunft ihren Verwandten regelmässig Geldunterstützung zuschickten. Auch die kollektive Hilfe blieb nicht aus, denn der Krankenverein der Auswanderer schickte neuntausend Pengő zum Ersetzen der im Grossbrand 1929 zu Asche gewordenen 52 Häusern und unzähligen Wirtschaftsgebäuden.
350 junge Leute gingen im Jahre 1956 über die grüne Grenze in die neue Heimat. Die Leute aus Szentpéterfa wurden aber nicht in der grossen Welt zerstreut, sondern sie blieben zusammen. Der Garten des Friedhofs in Northampton ist zum Beispiel dem Friedhof des Heimatdorfes der Vorfahren verblüffend ähnlich. Ein berührendes Beispiel der Kontakthaltung über Internet ist das von der dritten Generation zusammengestellte virtuelle Gedenkmuseum.
Lange konnte aber nur der Briefwechsel die Verbindungsfäden der Familie darstellen. Nach der Niederschlagung der Revolution kam die Gemeinde an der Grenze hinter eine Minensperre, und sie verkümmerte zu einem Sackdorf. Man war aufeinander angewiesen, das führte auch zu Hause zu einer engen Verbundenheit. Die Traditionen der Bevölkerung von vorwiegend kroatischer Nationalität werden von der Volkstanzgruppe des Kroatischen Kulturvereins Gradisce, vom Chor Ljubica, von den vier Kapellen, beziehungsweise Theatergruppen der Gemeinde gepflegt. Die zweisprachige Grundschule, die florierenden Verbindungen der Schwestergemeinden, die gemeinsamen Musikfestivals helfen, die Identität zu erhalten. Der Ungarische Nationalbund zeichnete Szentpéterfa zur gleichen Zeit mit dem Titel „Die treueste Gemeinde“ aus, denn das Gremium für Grenzkorrektur gliederte das Dorf aufgrund der lokalen Volksabstimmung am 9. März 1923 zu Ungarn zurück.
Seit der Grenzeröffnung sind auch die natürlichen historischen Verbindungen der Gemeinde wieder zurück. Eine siebenfache Zusammenarbeit mit guten Nachbarn löste das jahrzehntelang isolierte Dasein ab. Seitdem wird häufig die Frage gestellt: wie konnte man halt ohne einander leben?

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu