2018. október 23. Kedd  ·  Eddigi látogatók: 1,256,328  ·  Online: 61
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Egyéb szolgáltatások - Cikkek  
     
 
Ják
Nyomtatható változat!

A monostor magaslatán

A Szent György vértanú tiszteletére emelt jáki monostor egykori épületegyüttesének fennmaradt temploma és kápolnája méltán került hazánk legszebb műemlékei közé. A névadó település dombtetején magasló ősi bazilika 1214-beli alapítása óta messzi földön ismert. Vallási, szellemi, erkölcsi és kulturális kisugárzása pedig aranyló patinával vonta be a falu sok száz esztendős, különleges epizódokban gazdag történetét.
Pedig a bencések kolostorának építése kétszer is félbeszakadt, ám az Isteni Gondviselés elhárított minden akadályt, s a templomot a győri püspök és a pannonhalmi főapát 1256 áprilisában felszentelte. A négy évtizedig tartó alkotó munka hatásaként a késői román stílusú, kéttornyú egyházművészeti remekmű magán hordozza a gótikus korszak formaelemeit is. Az elkövetkezendő évszázadokban pedig a mindig hosszú éveken keresztül tartó, többszöri helyreállítási és restaurálási munkálatoknak köszönhetően az apostolgalériával ékesített templom páratlan pompájában maradt az utókorra. E küzdelmes időszakokat is megörökítette gróf Széchényi Miklós főapát a jáki apátság történetét feldolgozó művében, amelyet a község önkormányzata a felszentelés 750. évfordulójára reprint kiadásban jelentetett meg.
A falu históriája azonban régebbre tekint vissza. A Sorok patak kiszélesedett völgyében valaha Jaák, Tyak és Dyak neveket is viselt települést a római kori Savaria lakói virágzó agyagipara miatt kedvelték, s fazekas termékeit gyakorta vásárolták. A térség természeti értékei pedig a honfoglaló magyarokat is megragadták, hiszen közülük jó néhányukat végleges letelepedésre ösztönözték.
Az Árpád-házi királyok uralkodása idején a 7800 kataszterhold határú, sűrű erdőséggel körülölelt falu jelentősége nőttön nőtt. Gizella királyné magyar honba érkezése ugyanis mérföldkőnek bizonyult, hiszen a kíséretéhez tartozott Wasserburgi Wecellin bajor lovag, a királyi testőrség parancsnoka e helyütt alapította meg a Ják nemzetséget, majd Jáki Nagy Márton földbirtokos pedig a monostort. A templom déli tornya alatt látható freskótöredéken ábrázolt temetési menet is bizonyítja, hogy a nemes férfiú a felszentelési ünnepséget nem érhette meg. Az sem véletlen, hogy a helységről hírt adó, első írásos emlék 1221-es keltezése éppen az apátsági építkezés korszakából való. Hajdanán a templom és a kolostor köré gazdasági épületek, majorsági cselédlakások telepedtek, így lassan kibontakozott a falu szerkezete. Sőt a máig látható sugaras úthálózat bizonyítja, hogy Ják, nemzetségi birtokközpontként komoly vonzáskörzettel bírt.
Az egyház birtokain kívül az Erdődy és a Szelestey családok földjei tettek ki számottevő mértéket, ám a faluban később tíz kisnemesi família is lakott.
A törökök 1532-ben az apátsági épületeket is ostrom alá vették, s a kolostornak még a nyomai sem maradtak fenn. A barbár hadak elvonulását követően évtizedeken keresztül zajlott a templomban okozott károk felszámolása. Az uralkodók által adományozott kiváltságok jóvoltából azonban a szerzetesek minden idejüket hivatásuk betöltésének szentelhették.
A 17. század derekáig a falubeliek számára az erdőség és a legelő adott megélhetést, majd a lakosság javarésze áttért a földművelésre. A hírneves jáki gerencsér céh 1615-ben kezdte működését. Céhpecsétjük közepére a monostor stilizált képe került. Az 1700-as években húszan tartoztak e közösséghez, ám az 1842. évi számadáskor már ötven taggal büszkélkedhettek. Az ötszázas lélekszámú település népessége ugyanis két évszázad leforgása alatt, a 19. század végéig két ízben is megduplázódott.
Amikor Ják 1924-ben nagyközségi címet kapott, közel háromezer kataszterholdnyi területén két és félezer ember lakott. A kulturális miliő és az idegenforgalom hatására felpezsdült az élet. Pethely István 1900-tól társaskocsijáratokat indított a turisták és a helybeliek szállítására, majd 1929-től Gaugel Imre közlekedtetett autóbuszt Szombathely és Ják között, heti két alkalommal, utaztatva a bazilika hangversenyeire érkezőket is.
Az 1910-ben felépített iskola két termében hamarosan óvoda nyitotta meg kapuit. E településen a bankhitelből építkezés száz esztendővel ezelőtt vetett horgonyt. A kaució letétele, illetve a 25 esztendőnyi törlesztőrészlet vállalása fejében, munkáslakások sora nőtt ki a földből. Akkortájt a Jáki Faiskola gyümölcstermelése, illetve a selyemtenyésztés ugyancsak a helyi mezőgazdaság részévé vált. Száz eperfa övezte például az utak szegélyét. A húszas években pedig a 62 főre duzzadt Gazdaszövetség az „érdekek előmozdításán“ kívül szaklapokkal, könyvekkel és különféle tanfolyamokkal támogatta tagságát. A községi erdőterületet a vadászok bérelték, a Sorok patakon viszont a halászati jogot tette pénzzé a település élelmes vezetése. Az agrár és a kézműves tradíciók felélénkülésén túlmenően a faluba befészkelte magát a gyáripar is. Az ágazatot a harminc munkást alkalmazó gőztéglagyár, valamint a napi nyolcvan hektolitert előállító szeszgyár testesítette meg. Ez utóbbi üzem a 19. század második felében épített gőzmalom helyét foglalta el. A korabeli fejlődést jelképezte a bajor királyi hercegség pornóapáti erőművétől Jákig haladó villanyvezeték. A következő évtizedben a vasúttársaság felavatta Ják-Kisunyom állomását, majd a községet átszelő patakon híd épült. Akkoriban bontogatta céges szárnyait a Hangya Szövetkezet, valamint a Ják és Vidéke Tejszövetkezet. Az 1937. évi felmérés szerint 18 cipész, négy takács, hat szabó, nyolc kocsmáros, három ács, 22 fazekas, 13 kovács, nyolc asztalos, hét mészáros és hentes, tíz szatócs, négy kőműves, két lakatos, öt daráló, két bognár, 23 kereskedő, kilenc cséplő, valamint egy-egy kádár, molnár és nyerges működött Jákon. Az ipari foglalkozásúak száma pedig megközelítette a százhúszat. A céhes világot felváltó, 1878-ban alakult fazekas ipartársulás mellett a faluban megjelent a vegyes ipartársulás is. A legügyesebb gerencsérek műhelyei pedig a műemlék köré települhettek.
A monostor bencés szerzeteseinek köszönhetően magas nívóra emelkedett a településen élők műveltsége. Gróf Széchenyi Miklós vezetésével már 1896-ban Olvasókör alakult, majd a Legényegyesület, az Agrárifjúsági Legényegylet, a Leánykör, a Szívgárda Egyesület és a Levente Egyesület gyarapította a fiatalok „szeretetét és erkölcsét“. Említésre érdemes még, hogy Vasvármegyében egyedül Jákon szervezték meg a felnőtt analfabéták tanítását és vizsgáztatását.
Az elmúlt évtizedekben az ingázás, illetve a megyeszékhelyre áramlás jellemezte a jáki viszonyokat. Ám a két új lakópark létesítésének és a teljes infrastruktúra kiépülésének köszönhetően megindult a visszaáramlás. Fejlődtek az önkormányzati intézmények és megújult a Fő tér. Karitatív szervezetek, sportegyesület, különféle profilú klubok tevékenysége szövi át a közösség mindennapjait. Ják büszkeségévé vált a Szent Cecília kórus is. A távlati tervek pedig a közel nyolcszáz esztendős templom környékének szépítéséről szólnak. Méltó körbekerítéséről, illetve a megye középkori templomainak makettjeit magában foglaló, pihenőkkel és sétányokkal átszőtt emlékparkról.

 

An der Höhe des Klosters

 

Die erhaltene Kirche und Kapelle des zum Ehren des Martyrers Hl. Georg errichteten ehemaligen Baukomplexes des Jáker Klosters zählen mit Recht zu den schönsten Baudenkmäler unseres Landes. Die am Hügelrücken der Siedlung – von der sie ihren Namen hat – emporragende uralte Basilika ist seit ihrer Gründung im Jahre 1214 weit und breit bekannt. Ihre religiöse, geistige, moralische und kulturelle Ausstrahlung überzog die viele Jahrhunderte lange, an besonderen Episoden reiche Geschichte des Dorfes mit einer wie Gold schimmernden Patina.
Die Bauarbeiten des Benediktinerklosters wurden sogar zweimal unterbrochen, aber die Göttliche Vorsehung beugte jedes Hindernis vor, und der Bischof von Győr und der Oberabt von Pannonhalma weihten die Kirche in April 1256 ein. Als Auswirkung der vier Jahrzehnte lang dauernden Arbeit trägt das zweitürmige spätromanische Meisterwerk der Kirchenkunst auch die Formelemente der Periode der Gothik. Dank den immer jahrelang dauernden, mehrmaligen Wiederherstellungs- und Restaurierungsarbeiten blieb die mit einer Galerie von Aposteln geschmückte Kirche in den kommenden Jahrhunderten in ihrem einzigartigen Prunk der Nachwelt erhalten. Der Oberabt Graf Miklós Széchényi verewigte diese kämpferischen Zeiten auch in seinem Werk, das die Geschichte der Abtei Ják schildert, und das die Selbstverwaltung der Gemeinde zum 750. Jahrestag der Einweihung in einer Reprint-Ausgabe erschienen liess.
Die Geschichte des Dorfes geht aber auf viel längere Zeiten zurück. Die Einwohner des römischen Savaria hatten an der ehemals Jaák, Tyak und auch Dyak genannten Siedlung im ausgebreiteten Tal des Sorok Baches wegen ihrer florierender Tonindustrie Gefallen und kauften oft ihre Töpferwaren. Die Naturwerte der Gegend faszinierten auch die landerobernden Ungarn, denn sie bewegten von ihnen zahlreiche Leute zur endgültigen Sesshaftigkeit. Während der Herrschaft der Arpaden nahm die Bedeutung des von dichten Wäldern umarmten Dorfes mit einem Flur von 7800 Katastraljoch immer mehr zu.
Denn die Ankunft der Königin Gizella im ungarischen Heimat erwies sich als Meilenstein, weil der bayerische Ritter Wecellin von Wasserburg, der Befehlhaber der königlichen Garde, der zu ihrem Gefolge gehörte, das Geschlecht Ják, dann der Gutsbesitzer Márton Nagy von Ják den Kloster hier gründeten. Der Trauerzug auf dem Bruchteil der Freske unterm südlichen Turm der Kirche beweist auch, dass der edle Mann die Einweihungsfeier nicht erleben konnte.
Es ist auch kein Zufall, dass das Datum 1221 des über die Siedlung eine Botschaft überbringenden ersten Schriftdenkmals gerade aus der Periode der Bauarbeiten der Abtei stammt. Damals siedelten sich Wirtschaftsgebäuden, Meierhof-Gesindehäuser an, so entfaltete sich langsam die Konstruktion des Dorfes. Das bis heute sichtbare strahlenförmige Strassennetz beweist sogar, dass Ják als Gutszentrum des Geschlechts ein beträchtliches Einzugsgebiet hatte.
Ausserhalb der Landgüter der Kirche hatten die Ländereien der Familien Erdődy und Szelestey beträchtliche Grösse, im Dorf lebten aber später sogar zehn Kleinadelsfamilien.
1532 belagerten die Türken auch die Gebäuden der Abtei, und nicht mal die Spuren des Klosters sind erhalten geblieben. Anschliessend des Abzuges der barbarischen Heeren dauerte die Sanierung der an der Kirche verursachen Schäden jahrzehntelang. Dank den von den Herrschern gegebenen Privilegien konnten die Mönche aber alle Zeit, die sie hatten, der Erfüllung ihrer Berufung widmen.
Bis zur Mitte des 17. Jh boten den Dorfbewohnern Wald und Wiese einen Unterhalt, dann wechselte die Mehrzahl der Einwohner zum Ackerbau. Die berühmte Jáker Töpferzunft begann ihre Tätigkeit im Jahre 1615. Ein stilisiertes Bild des Klosters kam in die Mitte ihres Zunftstempels. In den 1700er Jahren gehörten zwanzig Leute zu dieser Gemeinschaft, aber bei der Verrechnung im Jahre 1842 konnten sie schon auf fünfzig Mitglieder stolz sein. Die Bevölkerung der Gemeinde mit fünfhundert Seelen verdoppelte sich nämlich während zwei Jahrhunderten, bis Ende des 19. Jh. sogar zweimal.
Als Ják 1924 den Titel einer Grossgemeinde erhielt, wohnten auf seinem Gebiet von knapp dreitausend Katasterjoch 2,5 Tausend Menschen. Durch das kulturelle Milieu und des Fremdenverkehrs angeregt wurde das Leben rege. István Pethely startete ab 1900 Gesellschaftswagenlinien, um die Touristen und die lokalen Einwohner zu transportieren, dann liess Imre Gaugel ab 1929 einen Autobus zwischen Szombathely und Ják wöchentlich zweimal fahren. Auch die zu den Konzerten der Basilika Kommenden transportierend.
In zwei Räumen der 1910 aufgebauten Schule eröffnete bald ein Kindergarten seine Pforten. Bauen aus Bankkredit ging hier vor hundert Jahren vor Anker. Für die Deponierung der Kaution, beziehungsweise für die Übernahme von 25-jährigen Tilgungsraten wuchs eine Reihe von Arbeiterwohnungen aus dem Boden. Damals wurden der Obstbau der Baumschule Ják, beziehungsweise die Züchtung der Seidenraupen auch Teile der damaligen Landwirtschaft. Hundert Maulbeerbäume säumten zum Beispiel die Strassen. In den Zwanzigern unterstützte der auf 62 Mitglieder gewachsene Bauernverband seine Mitglieder ausser „Förderung der Interessen“ mit Fachzeitschriften, Büchern und verschiedenen Kursen. Die Jäger pachteten das Waldgebiet der Gemeinde, und auf dem Sorok Bach machte die findige Führung der Gemeinde das Fischereirecht zu Geld. Über das Aufleben der Agrar- und Gewerbetraditionen hinaus nistete sich auch die Fabrikindustrie ins Dorf ein. Die Branche war von der Dampfziegelfabrik mit dreissig Arbeitern, ferner von der Brennerei, die täglich achtzig Hektoliter herstellte, verkörpert. Dieser letztere Betrieb nahm den Platz der in der zweiten Hälfte des 19. Jh. gebauten Dampfmühle ein. Die Entwicklung der Zeit wurde von der Stromleitung symbolisiert, die vom Kraftwerk des bayerischen königlichen Fürstentums in Pornóapáti bis Ják lief. Im kommenden Jahrzehnt weihte die Eisenbahngesellschaft den Bahnhof von Ják-Kisunyom ein, dann wurde eine Brücke auf dem die Gemeinde durchquerenden Bach gebaut. Damals wurden die Genossenschaft Hangya (=Ameise), ferner die Milchgenossenschaft Ják und Umgebung als Firmen flügel. Laut der Ermessung des Jahres 1937 arbeiteten 18 Schuster, vier Weber, sechs Schneider, acht Wirte, drei Zimmerleute, 22 Töpfer, 13 Schmiede, acht Tischler, sieben Fleischer und Selcher, 10 Krämer, vier Maurer, zwei Schlosser, fünf Schrotmahler, zwei Wagner, 23 Händler, 9 Drescher, weiters je ein Fassbinder, Müller und Sattler in Ják. Und die Anzahl der in der Industrie Beschäftigten näherte sich der Zahl hundertzwanzig. Neben der Gewerbegesellschaft der Töpfer, die die Welt der Zunft ablöste, erschien auch die gemischte Industriegesellschaft im Dorf. Und die Werkstätten der besten Töpfer durften sich um das Baudenkmal ansiedeln.
Dank den Benediktinern des Klosters stieg die Kultur der Einwohner der Siedlung auf ein hohes Niveau. Schon 1896 wurde ein Leserkreis unter der Führung des Grafen Miklós Széchenyi gegründet, dann vermehrten der Gesellenverein, der Gesellenverein der Agrarjugend, der Mädchenkreis, der Verein Herzgarde und der Verein der Jungmannen „Liebe und Moral“ der Jugend. Es ist noch erwähnungswert, dass das Lehren und Prüfen der erwachsenen Analfabeten im ganzen Komitat Vasvármegye alleine in Ják organisiert worden ist.
Für die Jáker Verhältnisse waren das Pendeln, beziehungsweise das Strömen zum Komitatssitz typisch. Aber Dank der Errichtung der beiden neuen Wohnparks und dem Ausbau der kompletten Infrastruktur begann ein Zurückströmen. Die Institutionen der Selbstverwaltung entwickelten sich, und der Hauptplatz wurde erneuert. Der Alltag der Gemeinschaft wird von karitativen Organisationen, Sportvereinen, Klubs verschiedenen Profils durchwoben. Auch der Chor St. Cäcilia ist der Stolz von Ják geworden. Und die perspektivischen Pläne sprechen über die Verschönerung der Umgebung der fast achthundert Jahre alten Kirche. Über deren würdigen Umzäunung, beziehungsweise über den von Rastplätzen und Alleen durchwobenen Gedenkpark, der die Makette der mittelalterlichen Kirchen des Komitats verbirgt.
 

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
Megrendeléséhez kérjük töltse ki az alábbi űrlapot, melynek elküldését követően kollégánk felveszi Önnel a kapcsolatot.

Postázási Név:*
Postázási cím:*
E-mail:*
Számlázási Név:*
Számlázási cím:*
Telefonszám:
Rendelt mennyiség:* db
Megjegyzés:
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu