.

Csicsóka
(Helianthus tuberosus)

Ha azt kérdem a legtöbb papagájostól, hogy etet-e madaraival valami gyümölcsöt, a legtermészetesebben rávágják, hogy almát. Nekünk magyaroknak valószínűleg az alma marad az első számú gyümölcs, de papagájainkkal nem egészen így áll a helyzet. Sajnos az alma, de a többi gyümölcsünk is, a trópusiakhoz képest eléggé tartalmatlan, jóval kevesebb szénhidrátot, ásványi anyagot tartalmaznak, a fehérjékről nem is beszélve. A zöldségféléink között már vannak jóval nagyobb beltartalmúak, így pl. a krumpli, sütőtök, zöldborsó, sárgarépa, bab, lencse. Ezeket úgy érzem, nem nekem kell bemutatnom, vagy ha igen, ott már baj van.
Viszont hadd hívjam fel a figyelmet egy mostohán kezelt, ha nem is széltében elterjedt, de nem is ritka kultúrnövényre, és az a csicsóka. Íze kellemes, kissé édeskés, a papagájok könnyen rákapathatók – leszámítva a csírázás idejét, ilyenkor ne etessük! – magas beltartalmú gumóira. A napraforgó közeli rokona, gumóit a földben kúszó szárakon, a „sztólókon“ hozza. Elég későn virágzik, nálunk nem érlel magot, a gumóiról szaporítjuk.
Amikor a föld nem fagyott, októbertől bármikor vethető. Csak a nagy, 6-8 cm-es, vastag, legalább 50 g-os gumókat érdemes vetni, mert csak ezek hoznak életerős hajtásokat, és ezektől várható bő termés. 60-80 cm-es sortávolságra, 60-60 cm-es tőtávolságra, 5 cm mélyen szoktuk vetni. A kelés utáni pár kapáláson kívül, különösebb ápolást nem igényel. A túl kötött agyag kivételével mindenhol jól terem. A gumók felszedését októberben kezdjük, és fagymentes napokon bármikor szedhetjük. Ha maradnak benn gumói, éveken át felújul. Ne engedjük nagyon elsűrűsödni, mert akkor már keveset terem. Sajnos, a felszedett gumó csak pár napig tárolható, folyamatosan kell szednünk. Jóformán minden kertben találunk számára egy kisebb ágyást vagy egy sarkot. Szánjuk rá magunk a termesztésére, nem fogjuk megbánni.

Japán köles

Vad ősét, a kakaslábfüvet, ami a kertekben és egyes növénykultúrákban terhes gyom, mindenki ismeri. (A kakaslábfű magja is etethető féléretten, a legtöbb madár szereti.) Bugája tömött és csupasz, míg a kakaslábfűé laza és szőrös. Meleget és nedvességet kedvelő növény, ilyen helyen adja a legjobb termést. A szárazságot elég jól tűri, az első esőre felújul. Nálunk is termeszthető. Másodnövényként szokták vetni, május közepétől június végéig, 12 cm-es sortávolságra, 1-2 cm-es vetésmélységre. Tenyészideje rövid, a mag 6-8 hét alatt beérik. Termesztése a madaraink étlapját változatosabbá tehetné.

Benedek Béla