2020. augusztus 7. Péntek  ·  Eddigi látogatók: 1,878,608  ·  Online: 70
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
(S)üvöltő szelek
Nyomtatható változat!

Az európai madárfajok tartásának és tenyésztésének szigora hazánkban, egy lelkes madarász története. (2.)

A Díszmadár Magazin júliusi lapszámában az olvasók megismerkedhettek egy, az európai faunához tartozó madárfajjal, a süvöltővel (Pyrhulla pyrhulla domestica), valamint Hermann Ottó madarásszal, aki a magyar jogszabályok értelmében természetvédelmi szabálysértőnek minősül, mivel védett madárfaj egyedeit tartja és tenyészti fogságban. Mint megtudtam, az európai madárfajok tartására és tenyésztésére irányuló, évek óta tartó sikertelen tárgyalások miatt valóságos „állóháború” alakult ki néhány hazai madarász egyesület, valamint a természetvédelemért felelős tárca illetékesei között. Ám megoldás mindeddig nem született, sőt a két fél eltérő álláspontja miatt mára olyannyira elmélyült a konfliktus, hogy a megoldáshoz vezető út egyre rögösebbnek bizonyul. Úgy döntöttem, utánajárok, meghallgatom az érintett feleket, és megosztom a téma iránt érdeklődő olvasókkal az általuk képviselt álláspontokat, véleményeket, arra keresve válaszokat, hogy miképpen lehetne orvosolni a problémát úgy, hogy az mindkét fél számára megnyugtatóan rendeződjön, azaz e madárfaj védelme ne sérüljön, ám a madarászok érdeke is teret nyerjen. Az európai faunához tartozó madárfajok – Több hazai madarász véleménye szerint a helytelenül értelmezett – hazai – környezetvédelmi szabályok miatt tilos e madárfajok tartása, a hatályban lévő jogszabályok nem tesznek különbséget a természet részét képező vadon élő egyedek, illetve az eleve fogságban született és tartott példányok között, továbbá a jelen rendelkezés értelmében a hatóságok gátolják az „árucikkek” szabad áramlását az unió területén belül. A madarászok álláspontja szerint a külföldön legálisan beszerzett, egyedi jelöléssel (zárt gyűrű, mikrochip), származási igazolással rendelkező egyedek magántulajdont képeznek, ezért ha ilyen példányt vásárol valaki, akkor arra nem engedélyezési, hanem bejelentési kötelezettség vonatkozik. Egy korábban született alkotmánybírósági határozatban az egyik alkotmánybíró különvéleménye alátámasztja a madarászok érvelését, miszerint „Egyes madárfajok vadon élő, illetőleg több generáción át fogságban tartott (tenyésztett) egyedeinek azonos jogi kategóriába – „védett”, illetőleg „fokozottan védett” madárfaj – besorolása tehát hibás absztrakció, ha az utóbbiak tulajdonosait ugyanazok a tilalmak, korlátozások és szankciók fenyegetik, mint az előbbiek jogellenes birtokban tartóit. A vadon élő madarakat befogó vagy a tenyésztett madarakat birtokló, hasznosító, bemutató, értékesítő stb. személyek nem alkotnak homogén csoportot, a két eltérő csoportra azonos szabályok alkalmazása – a megkülönböztetés indokolatlan hiánya – tehát az Alkotmány 70/A §-ában deklarált alkotmányos egyenlőség sérelméhez vezet.”

 

Zábrácki László, a Jobbik országgyűlési szakasszisztense arra a kérdésemre, hogy véleménye szerint mi okozza a problémát, a következő választ fogalmazta meg: „Úgy látom, hogy a természetvédelem gyenge lábakon áll Magyarországon. Nagyon szigorú – az EU-nál is szigorúbb törvényeket, kormányrendeleteket alkotunk, amelyekre nincsen kialakult ellenőrzési és szankcionálási rendszer. Létezik egy 1996-os természetvédelmi törvény, amelyre a természetvédelemért felelős tárca hivatkozik, és amely a természet védelméről szól, a vadon élő állatfajokra vonatkoztatva, ám a vita tárgyát képező tenyésztett madárfajok és mutációik soha nem képezték a természet részét, így rájuk ez a törvény nem vonatkoztatható. A tárca illetékesei szerint jelen törvény a vadon élő populációkat és azok génállományát hivatott megóvni, mivel álláspontjuk értelmében a védett madárfajok tartásának engedélyezése révén, a tenyészetekből esetlegesen megszökő, genetikai állományukban a tenyésztés révén módosított példányok a vadon élő madarakkal párokat alkotva a vad populáció genetikai állományát módosítanák. Ehhez kapcsolódóan több tanulmányt elolvastam, amelyből kiderült, hogy több ezer tenyésztett egyednek kellene ahhoz kiszabadulnia, életben maradnia, majd szaporodnia, hogy valódi veszélyt jelentsen a vadon élő populáció génállományára. A körülöttünk lévő EU-s tagországok szinte mindegyikében lehet tartani és tenyészteni az európai faunához tartozó madarakat – amely madarak nem veszik figyelembe az országhatárokat, mert pl. ha hazánkban elengedünk egy sólymot, akkor az holnap már esetleg Spanyolországban van –, viszont a hazai génállomány megőrzése és a jelen törvényhez való ragaszkodás csak akkor lenne ésszerű, ha Magyarország fölött kifeszítenénk egy hálót, ezáltal lezárva a madarak vonulásának lehetőségét. A természetvédelemért felelős tárca ragaszkodik a régi, bevált elvhez, miszerint hazánkban márpedig nem lehet tartani e madárfajokat, amelynek egyik oka, ahogy korábban is említettem, abban rejlik, hogy az engedélyezéshez szükséges anyagi, emberi erőforrás kapacitások hiányában, a problémát inkább maguk előtt görgetve kitartanak az álláspontjuk mellett, hiszen az engedélyeztetés elkerülhetetlenül maga után vonná az ellenőrzés és szankcionálás feladatkörét. Korábbi bírósági perekből rábukkantam olyan alkotmánybírósági ítéletekre is, amelyek kimondják, hogy a fent említett 1996-os törvény nem vonatkozik a tenyésztett egyedekre, hiszen törvényes értelemben véve ezek a példányok soha nem alkották a természet részét. A tárca részéről időhúzás zajlik, ennek következtében egyre inkább eltolódik a probléma megoldásának lehetősége, holott egy új kormányrendelet megalkotása révén a védelem a tenyésztett egyedekre is kiterjedhetne. Bár hazánkra is az EU-jogszabályok vonatkoznak, ám egy adott – európai uniós tagállam – magára nézve hozhat az EU-nál szigorúbb jogszabályokat. Javaslatunk szerint a civil szervezeteknek – önszabályzó módon – részt kellene vállalniuk az ellenőrzésben, pl.: egy genetikai adatbank felállítása révén, amellyel világosan nyomon követhető az egyes tenyészetekben élő egyedek származása. Tudomásom szerint az akvarisztikával és hüllőkkel foglalkozó egyesületek egy része megvalósíthatónak tartja ezt az elképzelést. Azt gondolom, hogy ezt elsőként a solymászoknál lehetne bevezetni, ugyanis jelenleg a solymászoknak évente – minden szaporodási időszakban – bizonyítaniuk kell a saját madaraikról, hogy az nem a természetből lopott, illetve nem külföldről csempészett egyed. A genetikai adatbázis lehetővé tenné a szülők és az utódok beazonosítását, annál is inkább, mert ez egy többlépcsős ellenőrzést jelentene, amelynek részét képezné a lábpajzs fotó, a zárt gyűrű, a mikrochip, valamint a genetikai adatbázis. Amennyiben ez a kezdeményezés beválna a solymászok esetében, akkor más madárfajokra is ki lehetne terjeszteni, így az egyedek származásának problematikája megoldottá válna.”
Jávor Benedek (LMP), az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke egyetért a jelenlegi szigorú természetvédelmi szabályzással, mivel álláspontja szerint amennyiben engedélyeznék e madárfajok tartását és tenyésztését, akkor a vadon élő populáció genetikai állománya veszélybe kerülhetne, illetve megnövekedhetne az illegális példányok beszerzése és a velük való kereskedés. Ezen kívül pedig azért sem engedélyezhető e fajok tartása, mert nincsenek megteremtve az ehhez szükséges ellenőrzési feltételek. Mivel az európai uniós jogszabályok engedélyezik a tagállamok részére, hogy a természeti értékek védelme érdekében magukra nézve szigorúbb rendelkezéseket alkalmazzanak, így a jelenlegi szabályozást a madarászoknak el kell fogadniuk.
Az általunk megkérdezett jogi szakértő tájékoztatása szerint az alkotmánybírósági határozatban megjelenő – a fentiekben idézett – különvéleménynek semmilyen jogi következménye nincs, ezért jogvita esetén sem érdemes erre hivatkozni. Megerősítette továbbá azt is, hogy az adott tagállamok magukra nézve hozhatnak a közösségi szabályozásnál szigorúbb rendelkezéseket (338/97/EK tanácsi rendelet 8. cikk 2. bekezdés) – jelen esetben a természeti értékek megóvása céljából –, így jogi szempontból irreleváns arra hivatkozni, hogy más tagállamokban a hazainál miért enyhébbek az adott fajra vonatkozó szabályzások. Rámutatott továbbá arra is: az, hogy egy adott országban, a helyi szabályok szerint legálisan beszerzett és ez által magántulajdonba került egyedek a hazánkban – hatályban lévő rendelkezések értelmében –, az európai faunához tartozó madárfajok esetében is, a megfelelő hatósági eljárás során hozott döntés alapján az állam tulajdonába kerülhetnek, nem ütközik a közösségi szabályozásba (865/2006/EK bizottsági rendelet 39. cikk 3 bekezdésével megállapított személyitulajdon-bizonyítvány szövegének utolsó mondata). {Megjegyzendő, hogy a természetvédelmi törvénynek az állami tulajdonra utalása [68 § (2) bekezdés] nem zárja ki a jogszerűen megszerzett, illetve az ellenőrzött tenyészetből származó példányokra a magántulajdon létét sem, amely az erre megállapított eljárásban bejegyzésre kerül a rá vonatkozó korlátokkal együtt.} A madarászok által ismételgetett uniós joggyakorlatra való hivatkozás szintén értelmetlen, mivel az, hogy egy másik tagállamban „kedvezőbb” szabályozás van érvényben, még nem jelenti azt, hogy ez ún. uniós gyakorlat lenne, ugyanis az egyes tagállamok szabályozását külön-külön kell összevetni az uniós jogszabályokkal és a jelen esetben a közösségi szabályozásba ütközés esete akkor vizsgálható meg, ha a tagállami szabályozás az abban foglaltaknál alacsonyabb (és nem magasabb!) szintű védettséget biztosít.

Az eddig leírtak alapján bennem az alábbi kérdések fogalmazódtak meg, amelyekre a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékesei írásban válaszoltak:

(Bővebben a Díszmadár Magazinban)

 

  • 1. Miért szigorúbbak hazánkban az európai faunához tartozó madárfajok tartására és tenyésztésére vonatkozó jogszabályok, mint az Európai Unió egyes tagállamaiban (pl. süvöltő esetében a belgiumi szabályozás)?

 

 

  • 2. A madarászok állítása szerint a Természetvédelmi Törvény és az abból következő jogszabályok hatálya a vadon élő állatokra terjed ki és mint ilyen – szerintük – nem alkalmazható az igazoltan fogásban született és tartott egyedekre. Mi a hatóság álláspontja ezzel kapcsolatban?

 

  • 3. Látnak-e esélyt arra, hogy a jelenlegi szabályozáson enyhíteni lehessen, ha igen, milyen feltételeknek kellene ehhez teljesülnie, ha nem, annak mi az oka?

 

  • 4. Mi a véleményük a madarászok azon érvelésével kapcsolatban, miszerint a fogságban tartott egyedek soha nem képezték a természet részét, illetve a külföldön jogszerűen beszerzett példányokra vonatkoztatott hazai jogszabályokra hivatkozva a hatóságok gátolják az "árucikkek" szabad áramlását az unió területén belül. Továbbá vajon a természeti értékek védelmének érdeke felülírhatja-e az árucikkek szabad áramlásának alapnormáját?

 

  • 5. Számomra úgy tűnik, hogy a hatóság és a madarászok "elbeszélnek" egymás mellett. Önök miben látják ennek okait és hogyan lehetne a kialakult helyzeten változtatni?

 

  • 6. Vajon a kategorikus tiltás nem eredményezi-e azt, hogy növekszik a vadon élő madárpopuláció egyedeinek illegális befogása és kereskedelme, mert mint tudjuk, a keresletet valamilyen forrásból kielégítik?

 

  • 7. Az európai madárfajok tartása kapcsán kialakult helyzetre vonatkozólag van-e valamilyen megjegyzésük, véleményük, illetve javaslatuk, amelyet megosztanának a Díszmadár Magazin olvasóival?

 

 

... A cikk teljes terjedelmében - színes fotókkal illusztrálva - a Díszmadár Magazin 2011. évi 8. számában olvasható

 

Írta: Bordás Krisztina
Süvöltő illusztrációk Hermann Ottó tenyészetéből (Fotók: Gászpor jenő)

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu