2020. augusztus 7. Péntek  ·  Eddigi látogatók: 1,878,571  ·  Online: 103
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Ismerjük meg hazai madarainkat!
Nyomtatható változat!

Egy rikácsoló énekes

A fenyőszajkó

A szajkók kisebb termetű varjúfélék, a gyakran az egyszínű varjaknál élénkebb színű madarak. Némelyikük egészen kiváló hangutánzó (mint a nálunk gyakori szajkó, amelyet már ismertettünk a Díszamadár Magazinban) más fajok hangja inkább rikácsolásnak, erőteljes kiáltásoknak tűnik. Ilyen faj a hazánkban ritkábban felbukkanó, kóborló fenyőszajkó, amelynek jellegzetes hangját leginkább a Kárpát-medence összefüggő fenyveseiben hallhatjuk.


A közelmúltban néhány napig a Nyugati-Tátra természeti értékekben gazdag hegyvilágát járva a suttogó fenyvesekben gyakorta fel-fel hangzott ez a rekedtes kiáltás, majd ennek nyomán a madár is megjelent, a fenyőszajkó.
Elterjedése

A fenyőszajkó a Föld északi-féltekéjének magasabb, összefüggő fenyveseinek tipikus lakója. Elterjedési területe Európától egészen a Távol-Keletig tart, követve a magashegységek fenyveseit, majd a boreális fenyveseket. Jelentős nagyságú áreáján belül összesen 10 alfaját írták le. Európában a törzsalak (N. caryocatactes caryocatactes) él.
Az Urál-hegységtől keletre a hosszabb, vékonyabb csőrű szibériai alfaj (N. caryocatactes macrorhynchos) váltja az előzőt, amely egyedei olykor ugyancsak eljutnak Európa területeire, így hazánkba is. Észak-Amerikában közeli rokona, a tollszínében azonban teljesen eltérő Clarks’ Nutcracker (Nucifraga columbiana) él, amely elsősorban a Sziklás-hegység fenyveseinek a madara.

Leírása

A fenyőszajkót nem nehéz felismerni. Csaknem akkora mint a nálunk élő szajkó. Csőre vastag, erőteljes (a szibériai alfaj csőre valamivel vékonyabb és hosszabb). A teljesen kiszíneződött példányok fejteteje egyszínű barna, amely szín lehúzódik a tarkóra.
A nyak-, a begy-, mell-, a hastájék valamint a hát alapszíne is barna, amit sűrű erőteljes, fehér pettyezés tarkít. A szárnytollak egyszínű feketés-barnák. A farok rövid, vége lekerekített, röptében jól láthatóan fehér szegésű. Az alsó farkfedő tollak fehérek, alulról a faroktollak közepe fekete. A nemek egyformák. A fészket éppen elhagyott, már önállóan repülni képes fiatalok fejtetején az összefüggő barnás folt még nem teljes, halványabb, némi foltozottsággal.
A hangja erőteljes, éles „krrrrrrr” tagokból áll, amit többször ismételget. Rövid tagú riasztó, kiáltó hangjot is hallathat. Innen a német neve „fenyőkiáltó”. Gyakran telepszik a fenyők csúcsára és innen hallatja hangját.
Életmódja

A fenyvesek tipikus madara, Európában szinte kizárólag zárt, hegyvidéki lucállományokban fészkel. Az Alpokban, a Kárpátokban egyaránt rendszeresen megfigyelhetjük ezért a lucfenyő övezetben. Évente egy alkalommal költ, a teljes fészekalj 4-6 tojás. Sokszor a már március végén költeni kezd, de általában azonban április közepén indult a kotlás. A fiókák mintegy 17-18 nap után kelnek ki. Ezeket mindkét szülő eteti, majd közel egy hónap után hagyják el a fészket.
A család azonban még sokáig együtt mozog, a fiatal madarak követik az egyik vagy mindkét szülőt és folyamatosan, hangosan követelik a táplálékot – annak ellenére, hogy már akár önállóan is képesek táplálkozni. Hazánkban eddig még nincs mindent kizáróan bizonyítva a költése. Megjegyzendő azonban, hogy e sorok írója a Zempléni-hegységben (Középhuta térségében) mintegy másfél évtizede április végén fogott és gyűrűzött egy kotlófoltos példányt, majd ugyanez a madár a gyűrűzés évében visszafogásra került mintegy két hónap múlva (2 km-re a gyűrűzés helyétől vélhetően egy gépjármű ütötte el). Ezek az adatok azt mutatják, hogy egyes években akár költőfajként is megjelenhet hazánk területén – elsősorban az Északi-középhegységben. Talán az is kiemelést érdemel, hogy ugyanebben az évben ősszel egy másik fenyőszajkót is sikerült befogni Középhután, a falu belterületén, ahová dióért repült be.
A fenyőszajkó fő tápláléka a cirbolyafenyő ízletes, a lucfenyőnél nagyobb magja.
Az Alpokban a jelentősebb cirbolyafenyő állományokban jó magtermés esetén
nagyobb állományai jellemzők. Ugyancsak ez a fő tápláléka a szibériai populációknak. Azokban az években, amikor gyengébb a maghozam, a Szibériában élő alfaj jelentősebb mennyiségben vonul keletre, egészen Közép-Európáig is eljutva.
(A Zempléni-hegységben áprilisban általunk fogott kotlófoltos madár is ehhez az alfajhoz tartozott). A madár további táplálékát jelentik rovarok, csigák, különböző termések (pl.: fekete áfonya, berkenyék, mogyoró, dió, alma), ezen felül mindenféle, ember által felkínált táplálék. Egyes hegyvidéki parkokban, szállodák, turista pihenők környékén az egyébként óvatos madarak egészen alkalmazkodó képességük révén embertűrővé válnak – úgyis mondhatnánk, hogy szemfülesek lesznek. Tátrai kirándulásunk alkalmával egy asztalra kitett uzsonnacsomagunkat egy fenyőszajkó család kollektíven látogatta, aprólékosan végigkutatva az egyes csomagokat, ételdobozokat. Mondhatjuk, hogy a magyar paprikás kolbász lett a kedvencük, mert abból nagyobb mennyiség fogyott, tekintve, hogy az öreg madár és a bátrabb fiókák egyaránt megvámolták. Az a legkevésbé sem zavarta őket, hogy mi csak néhány méterre voltunk tőlük. Az már egy másik történet, hogy a hegyi szállodánk erkélyén portyázó madarak hangos „beszélgetésére” ébredtünk csaknem minden nap, főleg akkor, ha számukra valami táplálék is akadt az ételcsomagjainkban.
Eredeti élőhelyén őszi időben raktározza a táplálékát, majd télen felkeresi ezeket a rejtett tartalékokat. Ha már ez is elfogyott, akkor rövidebb-hosszabb távra vonulásra kényszerül és az őszi-téli időszakban alacsonyabb térszínekre húzódik. Ilyenkor a Kárpát-medence síksági területein is megfigyelhető. Két évvel ezelőtt a Debrecen melletti Bocskaikert település kertségeiben a havas télen 3 példány is időzött legalább másfél hónapig. Leginkább a kertekben megmaradt almát, diót fogyasztották. Szokatlan látvány volt a hegyvidéki fenyvesek helyett alföldi környezetben látni és hallani ezeket a madarakat.
Fenyőszajkó az összefüggő fenyvesek madara. Néha megjelenik hazánkban is. Itthon is otthon!

Szöveg és fotók:
Dr. Juhász Lajos
Debreceni Egyetem, MÉK
Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu