2019. október 21. Hétfő  ·  Eddigi látogatók: 1,583,384  ·  Online: 100
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A Pyrrhura nemzetség jellemzői
Nyomtatható változat!

.

Pár évvel ezelőtt, már megismertettem néhány Pyrrhura fajjal a Díszmadár Magazin olvasóit, most szeretnék egy általános ismertetőt adni a nemzetségről, illetve a Pyrrhura fajokkal kapcsolatos magyarországi hiedelmeket és félelmeket szeretném megcáfolni, melyekkel sajnos egyre többször találkozom a börzéken.
Élőhelyük: A Pyrrhura fajok Közép-Amerika déli részétől (Costa-Rica, Panama), Dél-Amerika teljes területéig nagy terjedelemben előfordulnak.

fiatal pyrrhurákÉletmódjuk

A füves-fás sztyeppéken, az esőerdőkben, a tengerpart melletti síkságokon, az Amazonas vízgyűjtő területénél, és az Andok magas hegycsúcsainál (akár 2000-3000 m magasan) is fellelhetők. A költési időszakon kívül általában 15-30 fős csapatokban mozognak. Rendkívül jó rejtőszínük miatt jól beleolvadnak környezetükbe, ezért nehezen észrevehetők a ragadozók számára. A természetben gyümölcsöket, bogyókat, magvakat és rovarokat fogyasztanak, de nem ritkán nagy kárt okoznak a gabonatáblákon is. Kiválóan és gyorsan repülnek, közben gyakran hallatják hangjukat. Vannak köztük bátrabbak és kíváncsi fajok, de vannak, amelyek félénkebbek, fogságban azonban mindegyik faj hamar megszelídül. A költési időszak a fajok észak-déli elterjedése alapján változó, a tavaszi hónapoktól a téli hónapokig bármikor lehetséges. Általában faodvakban, elhagyott termeszvárakban, vagy löszfalak járataiban költenek.

Fajok és alfajok

Az 1980-as években még csupán 17-18 fajt jegyeztek, számos alfajjal. 2002-ben azonban a DNS-kutatások eredményeként rájöttek, hogy az odáig alfajoknak hitt madarak külön fajt képeznek. Így volt ez például a kékhomlokú-vörösfarkú papagájnál (Pyrrhura picta), aminek 9 alfaja volt, és a fehérfülű papagájnál (Pyrrhura leucotis), melynek 4 alfaja volt, ezeket külön fajba sorolták. Azonban nemcsak bővült a fajok listája az idő során, hanem olyanok is akadtak, amikről kiderült, hogy nemhogy külön fajt, de még alfajt sem képeznek. Ilyen volt például a Pyrrhura hypoxantha. Ezt a madarat Brazília nyugati, a zöldarcú-vörösfarkú papagáj (Pyrrhura molinae) élőhelyének keleti résznél írták le először, mint önálló fajt. Később úgy gondolták, hogy a Pyrrhura molinae egy alfaja, így a neve is megváltozott Pyrrhura molinae hypoxantha. Végül kiderült, hogy nem másról van szó, mint a Pyrrhura molinae egy színmutációjáról, mely a természetben egy kisebb területen fenn tudott maradni. Ma már azt is tudják, hogy ez a szín nemhez kötötten recesszíven öröklődik, és egy kedvelt színváltozata a zöldarcú-vörösfarkú papagájnak.
Napjainkra tehát már közel 30 fajból áll ez a nemzetség.

Természetvédelmi státusz

A fajok nagy része veszélyeztetett. Egy fajt kivéve mindegyik a CITES II-es függelékébe tartozik, de Magyarországon ki vannak vonva a bejelentési kötelezettség alól. A kéktorkú papagáj (Pyrrhura cruentata) a CITES I-es függelékébe tartozik és bejelentésköteles madár.

Tartásuk

Magyarországon legelterjedtebb faj a barnafülű (Pyrrhura frontalis), és a zöldarcú-vörösfarkú (Pyrrhura molinae) papagáj. Egyre gyakrabban találkozni már a Pyrrhura molinae színváltozataival (fahéj, hypoxantha, kék), és a feketesapkás-zöldarcú (Pyrrhura rupicola) papagájjal is, valamint ritkább fajok is fellelhetők egy-egy börzén.
Az első tévhitet itt szeretném cáfolni: Nem igényelnek nagy helyet. Persze minél nagyobb egy volier, annál jobb, de ezek a fajok egy kisebb költőketrecben is tarthatók és jól is szaporíthatók. Nálam is vannak fajok 1 m hosszú 80 cm magas és 40 cm széles ketrecekben, melyekre kívülről rakom fel az odút. Kitűnően költenek benne. Nem a hely nagysága a legfontosabb, hanem a tartási körülmények és táplálási technika. A költési időszakban párosával helyezem el őket. Kolóniában is költenek, de gyérebbek a költési eredmények. A nyugalmi időszakban viszont nyugodtan tartható együtt több pár.
A második tévhit: Télen nem igényelnek fűtést. Fűtetlen védőházikóban áttelelnek.
A harmadik tévhit: A táplálásuk semmivel sem nehezebb feladat, mint mondjuk egy rozella papagájé. A magkeverék minél változatosabb legyen, úgymint bármely más, akár ausztrál fajnál is. Annyi a különbség, hogy a dél-amerikai fajoknak nagyobb az energiaigényük, ezért nagyobb az olajos magvak aránya. Fontos még a gyümölcs és lágyeleség, a csíráztatott mag, illetve a megfelelő kálcium és egyéb ásványianyag-pótlás, valamint az emésztést segítő kavicsok adása, ahogy a többi papagájfajnál is.
A negyedik tévhit: A hangjuk semmivel sem nagyobb, mint például egy hullámos papagáj kolóniáé, vagy egy épp udvarló rozella hímé.
Szeretném még megemlíteni rendkívül kíváncsi és szelíd természetüket, mellyel szintén könnyedén belopják magukat az emberek szívébe.

Tenyésztés

A legnagyobb félelem a tenyésztésükkel kapcsolatban szokott felmerülni, mivel a nemeket tollszínezet alapján nem lehet megkülönböztetni. Itt szeretném kiemelni, hogy számos egyéb papagájfajnál is ez a helyzet: pl. a rozella és nimfa papagáj színváltozatoknál. Ezeknél a fajoknál is, ahogy a Pyrrhuráknál is, a test, a csőr és a fejformákat nézi az ember, és ez alapján dönti el, milyen neműnek gondolja. Természetesen a tévedés esélye mindig fennáll, de semmivel sem nehezebb a Pyrrhura fajok nemének megállapítása, mint mondjuk egy ausztrál, vagy egy ázsiai fajé.
Tenyésztésük egyébként nem szokott gondot okozni. Általában egyéves korukra ivarérettek. Egy 1 éves tojó egy idősebb hímmel biztosan költ, az 1 éves hímek még nem mindig udvarolnak elég hevesen a tojóknak, ezért lehet, hogy csak kétévesen várható tőlük fióka.
Kedvelik a mély odúkat, akár 50-60 cm is lehet, de egy kisebben is költenek, az alapterülete 20 cm x 20 cm, fészekanyagnak forgácsot használok, melyet apró darabokra zúznak. Én kora tavasszal indítom őket, változatosabb magkeverékkel, sok gyümölccsel, főtt tyúktojással, gyári lágyeleséggel. Egy évben általában egyszer költenek, nem ritka a 7-8 tojásból álló fészekalj sem. Kiválóan nevelik a fiókáikat, van olyan párom, amely a 7 fiókát is gond nélkül felneveli. A kotlási idő 22-24 nap, a kirepülési idő kb. 7 hét, ezután még másfél hétig odún kívül a szülők gondozzák az utódokat. A fiókákat kb. a 12. napon lehet gyűrűzni 5, vagy 5,5 mm-es gyűrűvel.
Összességében én csak ajánlani tudom a Pyrrhura fajokat. Semmivel sem bonyolultabb vagy nehezebb a tartásuk és a tenyésztésük, mint más, jobban ismert papagáj fajoké. Emellett pedig a nemzetségre jellemző játékosság, kíváncsiság és szelídség az, amivel még többet tudnak nyújtani a tulajdonosuknak.

Hován Csaba
Orosháza

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu