2020. február 20. Csütörtök  ·  Eddigi látogatók: 1,718,185  ·  Online: 97
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Sárgabóbitás kakaduk és egy szomorú kambodzsai utazás
Nyomtatható változat!

.

Ahogy thai üzletfeleimmel egyre jobban megismerkedtem, úgy lett a bizalom mindkét oldalról egyre erősebb. Amikor látták, hogy visszatérő vásárló vagyok, fölajánlottak megvétel céljára több olyan állatot is, melyeket addig alig-alig ismertem. Mivel az országban igen fejlett, nagy múltú a madártenyésztési kultúra, nem meglepő, hogy olyan fajokat is tudnak mesterséges körülmények között szaporítani, melyekkel mi európaiak jobbára csak kísérletezünk. Thai barátom farmján például a nagy és kis sárgabóbitás kakadu (ez utóbbi legújabb magyar elnevezése a sárgafülű kakadu) tenyésztésében értek el kimagasló eredményeket. Ezek nemcsak a díszmadártenyésztők számára figyelemre méltóak, de természetvédelmi jelentőségük is nagy. E fülsiketítő hangot hallató madarak ugyanis már igen régóta kedvelt díszállatok, s egészen a XX. század második feléig úgy tűnt, hogy a vadonból való befogás nem veszélyezteti állományukat, mert a természet újra pótolta a veszteséget. Amikor viszont Ázsiában a népesség robbanásszerű növekedésnek indult, e kiváló beszédutánzó képességgel rendelkező, a fogságban könnyen tartható madarak iránt is meghatványozódott a kereslet. Volt idő, amikor hivatalosan évente százezer egyedet exportáltak Indonéziából, és még hol vannak azok a példányok, melyek nem kerültek bele a statisztikába? Míg régebben a fészekből kiszedett fiókákat árusították, a megnövekedett kereslet hatására a felnőtt madarak befogása vált jellemzővé. Ezek viszont rendkívül óvatos, kelepcébe nagyon nehezen becsalható állatok, legkönnyebben a fiókanevelési időszakban ejthetők csapdába. Legelterjedtebb lett damilhálós befogásuk, melynek során a vergődő madár egy-egy ujjpercét vagy akár az egész lábát elvesztette, így hamarosan elhullott, akárcsak az elárvult fiókák százezrei is, melyek az odúkban iszonyatos kínok között szomjan és éhen pusztultak. Ez az embertelen rablógazdálkodás ahhoz vezetett, hogy egy külföldre küldött kakadu legalább még kilenc pusztulását eredményezte, azaz évente mintegy egymillió példány hullott el, illetve szakadt ki a vadonból. Ezt már a természetes szaporulat nem tudta pótolni, így az Európában már a középkorban is tartott kakadufaj nem egy szigeten kihalt, vagy a kihalás szélére sodródott.
 

..... A cikk teljes terjedelmében a Díszmadár Magazin 2013. évi januári számában olvasható

 

Írta és fényképezte
Dr. Tóth Zsigmond

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu