2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,580,979  ·  Online: 133
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Madárhírek a nagyvilágból
Nyomtatható változat!

.

A szajkók, mint empatikus lények

Mi tetszik a kedvesnek? A szajkók felismerik, hogy a párjuk mit szeret – mégpedig anélkül, hogy az kifejezné a tetszés vagy nemtetszés jeleit. A madarak képesek magukat beleképzelni a másik helyébe. Ez olyan tulajdonság, amelyet eddig csak embereknél és majmoknál figyeltek meg. A „Preceedings of the National Academy of Science“ szaklap kutatói szerint a szajkók különálló és egyedi lényekként élik meg párjukat, amelynek változó hangulatára is tekintettel vannak. Nicola Clayton és munkatársai a Cambridge Egyetemről hét szajkópár tojóját két különböző lárvafajtával etették. Közben feljegyezték, hogy meddig táplálkoztak egy lárvafajtával, és mikor teltek be vele és tértek át a másik fajtára. Ezután mindkét lárvafajtát felkínálták a hímeknek is, amelyek addig csak magvakat kaptak. A hímek ezután a nekik felkínált lárvákkal etették párjaikat is. Kiderült, hogy a hímek következetesen azt a lárvát kínálták a tojóknak, amelyekkel azok még nem telkek el. Ám erre csak akkor voltak képesek, ha előzőleg látták, hogy párjuk mit evett. A kutatók szerint ez a magatartás azt jelenti, hogy a hímek megfigyelés alapján képesek következeztetni a tojók pillanatnyi hangulatára és preferenciájára. Mindez azonban sokkal bonyolultabb, mint a megfigyelésre való puszta reagálás. A hímek annak megfigyeléséből, hogy a tojók eddig egyfajta lárvát fogyasztottak, arra következtettek, hogy azok bizonyára beteltek vele és jól esik nekik a változatosság. Vagyis azt tették, ami nekik hasonló helyzetben jól esett volna. Ez pedig komoly fokú öntudatosságra vall.

Forrás: www.spiegel.de

A seregélyek seregestől jönnek vissza Európába

A seregélyek tavasszal több ezer kilométert tesznek, miközben észak-afrikai telelőhelyükről visszarepülnek Európába. Mindeközben több ezer egyedből álló rajban mozognak, hogy ezzel védekezzenek a potenciális támadókkal szemben. A seregélyek a tél legnagyobb részét a földközi-tengeri térségben, az Atlanti Nyugat-Európában valamint Észak-Nyugat Afrikában töltik. Február elején indul a visszaút. Az egyik útvonal Izraelből, Libanonon és Szírián át, a Földközi Tenger felett Törökország felé vezet az európai nyári tartózkodási helyek irányába. Egyes rajok még távolabbról érkeznek, és Izraelben pihenőt tartanak, hogy erőt gyűjtsenek, ahol csatlakoznak a többi rajhoz. Közben találkoznak gólyákkal, különféle énekes madarakkal és ragadozó madarakkal is. Nem ritka jelenség, hogy más fajok is bevegyülnek a seregélyrajokba, hogy így védekezzenek a támadók ellen. A rajban a madarak egyszerű szabályokat követnek: megpróbálnak minden szomszédhoz képest azonos távolságot tartani, nagyjából egy szárnyfesztávnyit. Eközben legfeljebb hét másik egyedet figyelnek, mert ennél többet nem képesek megkülönböztetni. A repülési irányt is a szomszédok határozzák meg. Ily módon a raj bármely tagja kezdeményezhet irányváltoztatást. Ha az egyik állat változtat, akkor a többi is igazodik hozzá.
A vándorlás során a madár túlélése a rajban való mozgáson múlik. Ha egy ragadozó madár el akar ejteni a rajból egy egyedet, akkor a többiek körbefogják, és olyan közel repülnek hozzá, míg végül nem lesz már helye a szárnycsapásra.
A ragadozó madár így kiesik a rajból, a seregélyek pedig elmenekülhetnek.
A rajban való repüléssel a védelem mellett még energiát is spórolnak. A szárnycsapásokkal a madarak légörvényeket hoznak létre, ezek a légörvények pedig megkönnyítik a többiek számára a repülést. Éppen ebből a megfontolásból váltogatják az egyedek hosszú repülés során folyamatosan a helyüket. A raj formája folyamatosan változik. Felszállást követően kezdetben káosz uralkodik. Ha egyetlen madár sem mutat irányt, akkor a raj formája gyűrű alakot vesz fel. A raj addig tartja ezt az alakzatot, amíg néhány egyed el nem indul egy irányba. Ekkor szerveződik újra a raj alakja, és a többiek is elkezdik követni az iránymutató madarakat. A seregélyek egész évben nagy rajokban élnek, csak a költés idejére különülnek el egymástól. Ilyenkor magukra vannak hagyva, és a fészkeiket is egyedül védik.

Forrás: www.spiegel.de

Impulzuskontroll
a kakaduk között

Azonnal megenni a finomságot, vagy várni és később becserélni valami még jobbra? Erre csak nagyon kevés állat képes. Egy új kutatás szerint a kakaduk ezek közé tartoznak. Viselkedésük nemcsak páratlan önuralomra vall, hanem rendkívüli intelligenciát is sejttet.
A goffinkakaduk nagyon vicces madarak. Ezt nemrégiben egy Figaro nevű egyed igazolta is a Bécsi Egyetemen. Figaro fadarabokból eszkábált magának szerszámot, hogy a ketrec túloldaláról diószemeket húzzon közelebb magához. Az egyetem kutatói Figaro intelligenciáján felbuzdulva újabb kihívás elé állítottak egy egész csapat kakadut. A madarak kaptak egy csemegét, amit a csőrükbe vehettek, ám ha türelmet gyakoroltak, akkor a kapott táplálékot becserélhették még jobb és több élelemre. Alice Auersperg és munkatársai szerint a madarak belementek a cserébe. A jelenségről a „Biology Letters“ szaklapban számoltak be. Ezzel a madarak bebizonyították, hogy képesek gazdaságossági szempontok mentén döntéseket hozni. Képesek lemondani egy azonnali nyereségről azért, hogy több mint egy perccel később még nagyobb nyereségre tehessenek szert. Hasonló viselkedést csak kutyák, varjak és majmok esetében sikerült kimutatni. Pszichológusok az 1970-es években hasonló kísérleteket végeztek 3-5 éves gyerekeken. A projekt a „Stanford Marshmallow Experiment“ név alatt vált ismertté. A Bécsi Egyetemen folytatott kísérletet úgy tervezték meg, hogy a papagájok előre tudták, miért cserélhetik majd be a megkapott falatot. Megfigyelhetővé vált ily módon, hogy az impulzuskontroll különösen sikeres volt abban az esetben, ha a csereeleség egy különösen favorizált élelem volt. Ha ugyanabból kínáltak fel csereként nagyobb mennyiséget, akkor többször nem cseréltek, inkább megették az először kapott táplálékot. Normális esetben egy pekándió szemet – amit a legkevésbé kedvelt eleségként használtak – azonnal elfogyasztanának. Ám a kísérletben akár 80 másodpercig is visszafogták magukat, hogy egy sokkal finomabb kesudióért becserélhessék. Varjúféléknél hasonló kísérletekben ez az idő akár öt percre is kitolódott, ám ezt azzal magyarázzák a kutatók, hogy a varjúfélék természetüknél fogva raktároznak, így számukra ez a magatartásforma nem idegen. A kakaduk ezzel szemben nem gyűjtögetnek. Természetes közegükben a begyűjtött táplálékot azonnal elfogyasztják, és nem tesznek félre semmit. A kísérlet tehát komoly önfegyelmet követelt meg a kakaduktól. „Olyan ez, mintha egy kisgyermeknek betenne egy kekszdarabot a szájába, és azt mondaná neki, hogy ha egy percig nem harap rá, akkor kicserélheti egy finom csokira.“ – vallja Alice Auersperg.

Forrás: www.spiegel.de

Összeállította:
Mihalec Gábor

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu