2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,580,979  ·  Online: 130
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Feketetorkú rigó Magyarországon!
Nyomtatható változat!

.

407-ra emelkedett a Magyarországon megfigyelt madárfajok száma, miután egy feketetorkú rigó (Turdus atrogularis) került a madarászok szeme elé 2013. március 1-én a debreceni Békás-tónál (találó: Balla Dániel). Főleg a termálfürdő mögötti domb és csobogó környékén, valamint a tó melletti nyárfákon tartózkodott a madár a reggeli órákban. Sokat repkedett, de minden esetben a tó környezetében tűnt fel, legtöbbször a magasabb fák felső részén, jól látható helyeken. A tó melletti csobogóból rendszeresen ivott fenyőrigók, szőlőrigók és csonttollúak társaságában. Előszeretettel használta a parkban lévő fenyőféléket éjszakázó helynek, mi több, rendszeresen ugyanazt a kitüntetett alvó-fáját kereste fel. A megfigyelések alapján a madár még március 12-ig egészen biztosan a területen tartózkodott.
Korábban a sötéttorkú rigó elnevezés foglalta magába, két jól elkülönülő alfajaként a feketetorkú rigót (Turdus atrogularis) és a vöröstorkú rigót (Turdus ruficollis), azonban újabban ezek faj rangra emelkedtek. A feketetorkú rigó a szibériai tajgán költ, nyugatra az Urál nyugati lejtőiig, alkalmilag elvetődik Ny-Európába, különösen késő ősszel és télen (a vöröstorkú rigó keletebbre és délebbre költ, Európában nagyon ritka kóborló). Megjelenésre fenyőrigó alkatú, testhossza 23-26 cm. Az alsó szárny rozsdavörös; a fekete mell/torok és a viszonylag mintázatlan has/alsó farkfedők (az utóbbi mindig fehéres) kontrasztot képeznek; a hátoldal egyszínű barnásszürke. Oldalán csak elmosódott, szürke pettyezés.
A kifejlett hím torokfoltja egyszínű, ősszel finom, világos szegésekkel.
Az öreg tojó és az 1. téli hím hasonló, de erős sötét pettyezés és csíkozás (részben egybeolvadó mintázat) van a mellen és a torok oldalán (a hím egész torka finoman csíkos, a tojóé általában nem). Az 1. téli tojó melle és torokoldala ritkásabban mintás. A farka szürkésbarna (a vöröstorkúé rozsdavörös). Hangja fenyőrigószerű, nyávogó „gví gví“. Nyugtalanságát szőlőrigószerű „gjak“ és kemény, örvös rigóra emlékeztető „tak tak“ jelzi. Éneke alig ismert; rövid, fuvolázó strófákból áll, hosszabb szünetekkel és néhány magas, vékony hanggal, pl. „csürre-csu… csuvü-csuvü stix… csuli, csillvita…“

Összeállította:
Dr. Dezső Péter
Fotók: Ampovics Zsolt és Bajor Zoltán

Források:
www.birding.hu
K. Mullarney, L. Svensson, D. Zetterström, P. J. Grant: Madárhatározó. Park Könyvkiadó, Budapest, 2002.

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu