.

 A 2014-es évi Siroki Díj ünnepélyes átadására 2014. szeptember 21-én, a Dél-kelet magyarországi Regionális Kiállításon, a Karcagi H-10 és H-27 IDRE díszmadár­tenyésztő egyesületek közös rendezvényén került sor, a Déryné Kulturális Központban, Karcagon.
Siroki Zoltán neve, úgy gondoljuk, mindannyiunknak ismerősen cseng. A hazánkban és külföldön is tisztelt, megbecsült professzor személyes kapcsolataival, írásaival nagyon sok embert terelt közös hobbink felé. Már gyermekként igen sok időt töltött abban a szobában, melyben édesapja volierekben és kalitkákban tartotta különleges, akkoriban még igencsak ritkaságszámba menő madarait. A madarak szeretete egész életén át végigkísérte. Tanárként tekintélyt, elismerést vívott ki magának szakmájában és a díszmadártenyésztés terén is. Madarászként nagyon sok barátra és tanítványra tett szert. Diószeghy Sándor, az azóta már elhunyt neves papagájtenyésztő azt írta róla: „olyan kedves és közvetlen ember volt, aki a madaraknál jobban csak a madarászokat szerette”. És valóban, minden hozzá fordulónak a legjobb tudása szerint segített, minden hozzá érkezett megkeresésre válaszolt, érkezzen az a levél akár egy székelyföldi kis faluból, akár a Természettudományi Múzeum igazgatójától.
Az elsők között vetette fel, hogy szükség lenne egy országos egyesületre, így lett alapító tagja a Magyar Díszmadártenyésztők Egyesületének, aminek elnöke, tiszteletbeli elnöke is lett, mint ahogy a debreceni csoport elnöke is később. Mindennél fontosabbnak tartotta, hogy a hazai tenyésztők ismeretei bármilyen forrásból is gyarapíttassék. Külföldi lapokat fordított, saját tenyészeredményeit publikálta, hazai tenyésztők után nyomozott, hogy azok tapasztalatai is hozzáférhetők legyenek.
A kora­beli levelezései alapján úgy tűnik, az Országos Egyesület korántsem hálás elnöki posztját is leginkább amiatt vállalta el, hogy az Országos Egyesület kiadványa megfelelő színvonalon megjelenhessen. Az 1976-ban megjelent könyve rövid idő alatt elfogyott, ám a Mezőgazdasági Kiadó – számtalan tenyésztői megkeresés ellenére – csak 1990-ben, Zoli bácsi halála után jelentette meg a második kiadást, amit még jó pár követett.
A Siroki család a második kiadás szerzői jogdíjából alapítványt hozott létre. A díjjal járó vándorserleg tulajdonosa 1993 óta minden esetben egy köztiszteletben álló, több évtizedes tenyésztői múlttal rendelkező, a hazai díszmadártenyésztés hírnevének öregbítésén, a szervezeti élet vonzóbbá tételén dolgozó madarász volt.
2014-ben a jelölő szervezetek gyakorlatilag egybehangzó véleménye alapján egy széles körben ismert, több évtizedes tenyésztői és vezetői múlttal rendelkező madarászra esett a választás. Tenyésztői pályafutása 1978-ban kezdődött 1 pár hullámos papagájjal. Innen nem volt megállás, hiszen galambász édesapja által az állatok iránti szeretete már a génjeibe volt kódolva. Zebrapintyek, japáni sirálykák, rizspin­tyek, nimfapapagájok, rozellák követték a hullámos papagájokat az évek folyamán. A 80-as évek elejétől a hazai kiállításokat is mind gyakrabban látogatta, kezdetekben mint egyszerű látogató, majd később mint kiállító. 1989-ben megalakította barátaival a monori madarász egyesületet, melynek közel 20 éve a vezetője. Többszörös magyar bajnok. 2000-től a Magyar Díszmadártenyésztők Országos Szövetségének elnökségi tagja, majd 2004-től alelnöke, illetve az Ellenőrző bizottság elnöke volt. Büszkeséggel tölti el a tény, hogy az újonnan választott Világszövetség elnökségével való kiváló kapcsolat kialakításában jelentős szerepe volt, és amely hatását máig élvezhetik a magyar madarászok. Két alkalommal vett részt világbajnokságon, Bad Salzuflenben madara 91 pontot kapott, ami kiváló nemzetközi eredménynek számít. 2014-ben Bari-ból papagája világbajnoki éremmel tért haza.
Nekünk, akik jól ismerjük őt, tenyésztői kvalitása mellett még inkább példaértékű emberi nagysága, segítőkészsége.
A 2014. évi Siroki- díj kitüntetettje: Paraszka János.
Gratulálunk neki!