2019. október 19. Szombat  ·  Eddigi látogatók: 1,580,979  ·  Online: 90
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
Tucumán-amazon (Amazona tucumana, Cabanis 1885.)
Nyomtatható változat!

Hazája: Délkelet Bolíviától (ÉK. Chuquisaca és a Tarija körzet déli fele) E. Argentináig (Jujuy-tól Misioneig). Alfaja nincs.

A 70-es évekig ritkán került a madárpiacra, de az állatkertekbe is. Walsrodeban 1980-ban mutatták be. Először K. Feldhaasnál és E. Lohuisnél (NSZK) költött, 1987-ben Plachynál, (Csehszlovákia), 1989-ben Frankenél (Rückmarsdorf,NDK), 1990-ben Walsrodeban is. A 80-as években már gyakrabban importálták, a faj emiatt (is) veszélybe került, át kellett sorolni a CITES I. kategóriájába. A Budapesti Állatkertbe csempészektől elkobzott példányok kerültek, 1997-ben itt szaporodott is. Tenyésztési és védelmi programját a Karlsruhei Állatkert vezeti.

A hím alapszíne, szárnyát leszámítva zöld, tollai vékony szegélyűek. Homloka a fejtetőig, valamint a kézevezők pirosak, combja részben narancssárga. Kézevezői zöldek, kék heggyel, a külső karevezők szélső zászlója kék. A felső és alsó farokfedő tollak sárgászöldek. A faroktollak felső fele zöld, sárgás heggyel. Csupán szemkörnyéke fehéres, csőre világos szaruszínű, lába barnásszürke, szivárványhártyája narancssárga.

A tojó a hímre hasonlít, a kézevező fedők piros mezeje kisebb, egyes példányokon hiányozhat, a kézevezők többi része zöld. A fiatalok szeme sötét, kézevezőik zöldek. Egyes fészekaljakban a kirepült fiak egyrésze sárgahomlokú volt, ezek az endoszkópozás során tojónak bizonyultak, míg piroshomlokú testvéreik hímeknek. A legkisebb amazonok közé tartozik, hossza 250 mm.

Az Andok keleti lejtőin díszlő éger (Alnus jorullensis), déli bükk (Nothofagus) és Araucaria erdőkben él, 1000-2200 méteres magasságban. Ősszel és télen az alacsonyabb dombvidékekre, védett völgyekbe, sőt a 300 méter alatti síkságra költözik. 15-100 fős csapatokban jár, röptében élesen rikoltoz. Remek védőszíne miatt szinte észrevehetetlen a fakoronában, ilyenkor a lepotyogó gyümölcs és maghéj kopogása szokta elárulni. Az emberrel szemben tartja a tisztes távolságot, félénk és óvatos. Hangja, a többi amazonéhoz hasonlóan, magas fekvésű, éles rikoltás.

Vadonélő állományának fogyása a 70-es években felgyorsult, részben a befogás, részben az erdőirtások következtében. Viszonylag gyakoribb előfordulásának legészakibb részén, valamint Argentinában Tucumán és Catamerca tartományok határvidékén magasodó Aconquia hegységben és a Finca del Rey nemzeti parkban. Költési időn kívül táplálék utánjárva kóborol, ezért a vadállomány létszámát nehéz felbecsülni. Táplálékának zömét az éger, déli bükk és Araucaria magvai teszik ki, de fogyaszt gyümölcsöt, bogyókat, diót, virágokat, rügyeket is. Költésideje októbertől februárig tart. 3-4 db tojást rak, kb. 27 napig üli. A fiak kb. 53 naposan röpülnek ki, 3-4 hónaposan válnak önállóvá.

A tartott importmadarak meglehetősen hangosak, félénkek és bizalmatlanok voltak, a beszoktatás alatt a többi amazonnál érzékenyebbnek bizonyultak. A tenyésztésből származók lényegesen barátságosabbak, nyugodtabbak. Hangjukat is ritkábban hallatják, inkább reggel és este. Rajban csak költési időn kívül tartható, de akkor is tartsuk rajta a szemünket, idegen madarakkal egyáltalán nem fér össze. Nagy a mozgásigénye, szeret röpködni, fürdeni és az esőben áztatni magát. A bélférgekre érzékeny.

Fémszerkezetű, szilárd, tágas röptében tartsuk. Javasolt mérete 4x2x1 méter, a csatlakozó védőházzal. (1,5x2x1 m) A többi amazonfajhoz képest kevésbé rágcsál.

Magkeveréke 70 %-ban olajos (nap-raforgó, sáfrányos szeklice, kender, négermag, fenyőmag, földimogyoró), 30 %-ban lisztes (vegyes köles, fénymag, zab, cirok, búza, rozs, hajdina stb.) magvakból áll. Tavasszal és nyáron a magvakat csiráztatva is adjak. Szereti a tejes gabonát, kukoricát, félérett napra-forgót. Kapjon sok gyümölcsöt, bogyót, zöldséget (alma, körte, szilva, szőlő, dinnye, madárberkenye, kökény, galagonya, bodza, borókabogyó, csipkerózsa, tűztövis, tök, uborka, sárgarépa stb.). Rendszeresen adjunk vitamin (pl. Promotor 43) és ásványanyag kiegészítést. Nevelőeleségként etethetünk csíráztatott magvakat, tojásos eleséget, gyári lágyeleségek valamelyikét (Biskó, Quiko, CéDé stb.).

Tenyésztése összeillő párral lehetséges. Nálunk májusban kezd költeni. Költésidőben nemcsak más madarakkal, de a tenyésztővel szemben is agressziv. Ha természetes odút kap, a belső átmérő kb. 30 cm legyen, deszkaodúnál a méret 30x30x50 cm, a bebúvónyilás átmérője 10 cm. Dürgése nem látványos, az első tojás lerakását többszöri párzás, a partner etetése előzi meg. Fészekalja 3-4 db tojás, viszonylag sok az üres.

Költési ideje 23-25 nap, a fiak 50-55 napig tartózkodnak a fészekben. A hím közvetlenül a kelés után már kezdi az etetésüket. A fiak kopaszon kelnek, de rövidesen fehéres pehelytolluk nő. Első tollaik a fej oldalán és a homlokon ütköznek 30-35 napos korukban. A kiröpült fiatalok kezdetben igen ügyetlenek, általában a röpte alján tartózkodnak, de 2-3 hét múlva már röpülnek. Szüleik még a kiröpülés után kb. 10 hétig etetik őket. Gyűrűméret: 7,5 mm.

Karl Fröschl (Ausztria)
állományából fotó: Kovács Géza

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu