2020. augusztus 12. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,881,967  ·  Online: 38
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A sárgakoronás csicsörke
Nyomtatható változat!

Serinus flavivertex ill. Serinus canicollis flavivertex

Bevezetés

 

A következő cikkben szeretném a szürkenyakú csicsörkék S.c. flavivertex alfaját, a sárgakoronás csicsörkét ismertetni. (A Birds of Africa önálló fajnak, míg P. Clement, A. Harris és John Davis a Serinus canicollis, szürkenyakú csicsörke alfajának tekintik.)
Elsőként röviden ismertetem a küllemét, megjelenését, életmódját a természetben, majd J. Benthierz tenyésztési tapasztalatairól számolnék be.

 

Elterjedés

 

A sárgakoronás csicsörke Délkelet-Afrikában, 1650-4300 méteres magasságban él, tehát magashegységi afrikai csicsörke faj. Elterjedési területe Etiópia, Angola, Malawi, Szudán, ÉK-Ugandától Nyugat és Közép-Kenyáig, egészen Észak-Tanzániáig. (Clement, Harris, Davis 1994). A törzsalakon kívül két alfaja ismert, a S. f. sassi és a S. f. huillensis.
 

 

Küllem

 

A tollazat részletes ismertetésétől eltekintek, ez az említett szakirodalmakban fellelhető. A sárgakoronás csicsörke hozzávetőleg 11,5-12,5 cm-es madár, alkata, megjelenése a kanári-szigeteki csicsörkére emlékeztet. A többéves hímek melle és fejtetője fénylő sárga. Az evezőtollak feketések, végük világos, zöldessárgában végződik, alul sötét szürkésbarnák. A hasi terület, a torok zöldessárga. A tojók színe a mellen és fejtetőn az olívzöldtől a világosszürkéig változik. A fiatal madarak alapszíne a homokszínűtől a világosszürkéig terjed, és csíkozottságot mutat.

 

Hang

 

Hangja folyamatos fütyülés, lágy dallamokkal és trillákkal, hasonló a mi tengelicénk hangjához, általában 6-10 másodpercig tartó futamokat énekel, gyakran kórusban többedmagával. Hívóhangjába gyakran vegyül egy „pííí“ hangzású rövid dallam.

 

Életmód

 

Élőhelyén elsősorban a magashegységi erdők szélén, felföldi szavannás terüteken fordul elő, de gyakorta megfigyelhető megművelt területeken és kertekben is. A költési időszakot követően alacsonyabb régiókba húzódik, gyakorta látni 4-6 fős csoportokban, de nem ritka százas csoport sem. Szívesen tartózkodik a talajon, alacsonyabb fákon, bokrokon. Nem költöző madár, de helyi, vertikális vándorlása ismert. Táplálékát elsősorban rizsszem méretű, vagy nagyobb szemű magvak képezik.

 

Költési szokásai

 

Magányosan fészkel, kisebb territóriumot tart. Egyes beszámolók szerint csoportos költésük is megfigyelhető. A hím egy magas pontról énekel, s lassú, „pillangószerű“ repüléssel udvarol a tojónak. A fészke nyitott, csésze alakú, száraz fűfélékből építi, leggyakrabban Protea bokorba vagy Grevillea fára (selyempálma-féle). Általában 1-2,5 méter magasságba, s tollal, állati szőrökkel béleli.
Általában 3-4 tojást rak, melyből rendszerint két fióka nevelkedik fel. A tojása fehér, palazöld árnyalattal, barnával és szürkével enyhén pettyezett.
Költési időszaka Etiópiában júniusra, Szudánban novemberre, a kelet-afrikai régióban október-november környékére esik, a déli régióban viszont május és szeptember közé.

 

Beszoktatás

 

Alapvetően nyugodt madarak, beszoktatásuk nagyobb röpkalitban, temperált helyiségben általában gyors és sikeres. Táplálékként megfelelő magkeveréket, s tojásos lágyeleséget kaphatnak, melyet szívesen fogyasztanak. Ezeken kívül kis tálkákból homokkő, szén, mák, virágpor keveréket is fogyaszthatnak. Az első időszakban zöldeleséget ne adjunk nekik. Amennyiben a madarak ezen feltételek mellett stabilizálódtak, akkor már nem kell komplikációkkal számolni, s külső röpdébe kerülhetnek, fűthető védőhelyiséggel.

 
Röpdés tartás

 

J. Benthierz a csicsörkéit két röpdében, egy 12 m2-es, és egy 8 m2-es alapterületűben tartja, melyek magassága 220 cm. A külső röpdék összeköttetésben vannak a fűthető védőházzal. A röpdéket gazdagon berendezte fenyőágakkal. A két röpde közül a nagyobbikban fenyőfélék, bukszus, nád is van beültetve. A külső röpdében a sárgakoronás csicsörke élénk, megbízható madárnak mutatkozik, s minden nehézség nélkül aklimatizálódik a mi éghajlatunkhoz. Akárcsak a honi pintyfélék, ősszel vedlik. Eltekintve ezen időszaktól, egész évben hallatja szép énekét. Éneke variációkban gazdag, akárcsak a tengelicé, hangfekvése azonban mélyebb, s kevésbé erőteljes. Összeségében dallamaiban, hangkifejezésében sok párhuzamosság ismerhető fel a kanári-szigeteki csicsörkével, mely a közeli rokonságra utal. (Nicolai, 1970). Mint a magasabb területek lakója, a sárgakoronás csicsörke kevésbé hőmérséklet-érzékeny, de a leghidegebb teleken az éjszakát a fűtött helyiségben töltik. Mindenestre hidegben meg kell adni neki a lehetőséget, hogy nappal is fűtött helyiséget keressen fel.
A sárgakoronás csicsörke J. Benthierz tapasztalata szerint problémamentesen tartható közös röpdékben. Dacára más szakirodalmakban leírtakkal, fajtársaival és más röpdelakókkal is aránylag jól együtt tartható.
Sárgakoronás csicsörkéit magellán csízekkel és néhány kanárival együtt tartja. Az ellentétek kisebb veszekedésekre korlátozódnak, pl. az etetőhelyeken. Költési időszakban – amennyiben elegendő kitérési hely és fészkelőhely áll rendelkezésre – sincs túlzott agresszió a madarak között. A több pár együtt tartása a költési hajlandóság intenzitásával, a szabad párválasztás lehetőségével, és a hímek énekversenyével inkább stimulálólag hat a madarakra. Tolerancia tekintetében a sárgakoronás csicsörke nyilvánvalóan eltér a többi afrikai csicsörkétől.
A hazájában vadon élő sárgakoronás csicsörkéknél ismert, hogy gyakran laza csoportokban (akár 25 pár) költenek. (Clement, Harris, David 1994). Ebből levezethető, hogy a sárgakoronás csicsörke fajtársaival szemben csak a fészke közvetlen közelét védi. A potenciális fészekrablókat a madarak meglepően konzekvensen elűzik, így például J. Benthierz megfigyelte, hogy egy törpeegeret, mely a fészkéhez közelített, a tojó azonnal megtámadott. Ahogy az egér egy ugrással a röpde padlójára menekült, a tojó rárepülve újra megtámadta, amíg csak a röpde rácsán át el nem menekült.
 


Táplálás

 

Táplálása nem okoz különösebb nehézséget, a csízekkel együtt ők is a csízkeveréket kapják (Blattner). A sárgakoronás csicsörkék ezzel táplálva még ládakalitban sem híznak el, ellentétben a kanárikkal. Költési időszakban naponta adjunk nekik tojásos lágyeleséget, amelyet kétszersültből, főtt tojás sárgájából, vitaminokból, ásványi anyagokból, reszelt sárgarépából, kevés mákból készítsünk, téli időszakban elegendő hetente egyszer. Ezt a táplálékot a frissen beszerzett import madarak is hamar elfogadják és szívesen fogyasztják. Zöldtáplálékként leginkább a tyúkhúrt kedvelik. Évszaktól függően kaphatnak félérett pitypangot, ligetszépét, félérett napraforgómagot és egyéb fűmagokat. „Külön említést érdemel a csomós ebír (Dactylis glomerata), a madarak már akkor rárepülnek, mikor még a kezemben viszem nekik“ – írja Benthierz.
 

 

Tenyésztés

 

Röpdés átteleltetés esetén a sárgakoronás csicsörkénél április végén kezdődik a költési időszak. Törekedjünk arra, hogy a beszerzendő madarakat magunk válasszuk ki, ellenkező esetben meglepetés érhet minket a nemeket illetően, annak ellenére, hogy a tojók és fiatal madarak jól megkülönböztethetőek. Import madarak gyakran csak a második évben kezdenek el költeni, ezért ne veszítsük el türelmünket.
A párválasztást követően a hím halk „pííp“ hanggal hívogatja a tojót a megfelelőnek talált fészkelőhelyhez, a fészekanyagot is idehordja, s gyakran magában a fészeképítésben is részt vesz. Szívesen veszik a fészekkosáralapot is. Gyakran tapasztaltam, hogy a sárgakoronás csicsörke a felkínált sokféle fészekalap dacára fészkét a fenyőágak végére, elágazásába építi, ámbár ott a fészeknek nincs kellő tartása. Ilyenkor célszerű alátámasztanunk a fészket fészekkosárral, vagy dróttal. Ez általában nem zavarja meg a fészeképítésben, s hamarosan befejezi annak építését. A különböző növényi szálakból, állatszőrből álló fészkét előszeretettel béleli ki világos tollakkal.
A sárgakoronás csicsörkék mindig 3-4 tojást tojnak, ennél többet sosem. A tojások gömbölydedek, fehéresek és a tompa végükön vöröses-barna foltosak. A tojó egyedül költi ki a tojásokat, s ezalatt a hím táplálja. A kikelést követően, ami 13-14 napra történik, a fiatalokat a szülők előszeretettel táplálják félérett magvakkal, csírával, és tojásos lágyeleséggel. Élőtáplálék a fiatalok fejlődéséhez nem feltétlenül szükséges, de szívesen fogadják a sötét levéltetűket, a lisztkukacot és a hangyabábokat is. A fiatalok kb. 17 nap múlva, még kevésbé röpképesen, erősen csíkozott tollazatukban hagyják el a fészket. A hím tovább táplálja őket, miközben a tojó a következő fészek készítéséhez fog hozzá. Kedvező körülmények között évenként 3 költés lehetséges.
A fiatal madaraknál az önállósodás során, az őszi vedlésig korábban gyakori volt az elhullás, bélzavarok miatt. A kötelező higiénia mellett, a fiatal madaraknál nagyon fontos arra ügyelni, hogy a mageleségre való átállás tudományosan megalapozott, fokozatos legyen. A fiatal madaraknak a szülőktől való időbeli elválasztásának meghatározása nagyon lényeges, hiszen a következő költés miatt ilyenkor a táplálékok széles skáláját kapják, s ez csökkenti a veszteséget, az esetleges elhullást. A fiatal hímek első évben még nem rendelkeznek az idősebb hímekre jellemző intenzív sárga színnel.

Összefoglalás

 

A sárgakoronás csicsörke alkalmas fajnak tűnik arra, hogy a tenyésztők körében elterjedjen. Tartása nem okoz különösebb gondot. Elviseli saját fajtársait, más fajokat is. Énekét, színét tekintve vonzó madár, hosszú élettartamú, a hidegre kevéssé érzékeny, s megfelelő feltételek között a második évben költeni is kezd. A tenyésztés sikere nagyban függ attól a figyelemtől, amit a fiatalok önállósodási időszaka igényel.
Remélem, hogy ez az írás felkelti az érdeklődést a sárgakoronás csicsörke tartása és tenyésztése iránt. Mindenképpen megérdemli a kiemelt figyelmet, mielőtt még ritka és drágán, nehezen elérhető faj lesz.

 

Fordította és összeállította:
Hegedűs Zsolt
www.csicsorkeclub.diszmadarinfo.hu

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu