2020. augusztus 12. Szerda  ·  Eddigi látogatók: 1,881,960  ·  Online: 41
Díszmadár Magazin menü
Magazin archívum
2015.
04  05  12 
2014.
01  02  10  11 
2013.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  12 
2012.
01  02  03  04  05  06  07  09  10  11  12 
2011.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2010.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2009.
01  02  03  06  07  08  09  10  11  12 
2007.
01  02 
2006.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2005.
01  02  03  04  06  12 
2004.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  11 
2003.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2002.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2001.
01  02  03  04  05  06  07  08  09  10  11  12 
2000.
01  03  04  05  06  07  08  10  11 
1999.
01  02  03  04  05  06 
Keresés
Vasi Magazin ajánló
Díszmadár Magazin ajánló
Partnereink
Prospektus Nyomda Veszprém
[ Partnerek ]
Hírlevél
Linkajánló
Díszmadár Magazin - Cikkek  
     
 
A timor rizspinty
Nyomtatható változat!

Padda fuscata

A legutóbbi ÖKB Országos Osztrák Díszmadár-kiállításon ismét látható volt egy pár eladó timor rizspinty. Az ára tulajdonképpen ritkaságának megfelelően magas, de elfogadhatónak volt mondható. 400 eurót kértek a tavalyelőtti gyűrűzött madarakért.
Időnként más madárbörzéken is feltűnhet néhány egyed, ezért nem árt, ha kicsit megismerkedünk ezzel a fajjal.
A faj leírása 1805-ben Vieillot nevéhez fűződik, Loxia fuscata volt a rendszertani neve. Egészen Russ változtatásáig, amikor is a Spermestes nemzetséghez sorolta a fajt (Spermestes fuscata 1898). A modern rendszertan a Padda nemzetség fajaként határozta meg.
1939-ben a Londoni Állatkertben mutatták be a timor rizspintyet. Ezt követően Berlin és Frankfurt követte a példát és beszerzett egy-egy párat ebből a fajból. A legkorábbi híradás 1867-ből származik! Karl Russ Párizsban látott egy eladásra kínált párat. Az áruk csillagászati volt, így maradtak a kereskedőnél. Annyira mély nyomott hagyott Russban, hogy a tulajdonomban lévő, 1899-ben az egzóták kedvelőinek írt könyvében is megemlítette a párizsi madarakat!
Sokáig csend övezte a fajt, az állatkertekben nem sikerült szaporulatot kapni, így a rizspinty eltűnt a madárkedvelők szeme elől. 1976-ban Burkard vett 3 párat, és 1977-ben sikeresen szaporította is őket! A kezdeti sikerek után szétkapkodták a tenyésztők a szaporulatot. Sajnos nekik nem volt ennyire szerencséjük, így fajutódok híján ismét „eltűnt...“ Egészen 1987-ig, amikor hajónyi rizspintyet sikerült importálni Németországba. Ez a nagy mennyiségű madár azután megteremtette a sikeres fogságban szaporítás alapjait. A két legsikeresebb tenyésztő 1988-ban Stadler, 1989-ben Mayer volt. Azóta évente 20-40 szaporulatot jegyeznek az AZ-regiszterben Németországban.
A timor rizspinty neve fő elterjedésére utal. Igazán egyszerű színezete miatt főleg a kuriózumok kedvelőinek jelent „szívdobogtató“ érzést. A nemek külsőleg egyforma színezetűek. Az áll és fejtető feketék, az arcoldala fehér. Nyaka csokoládébarna, mely a mell világosabb színébe fokozatosan megy át, a világos csokoládébarnába. A hát és szárnyfedők világos csokoládébarnák, a farcsík és felső farkfedők feketék. A has alsó részének fehér színét a melltől keskeny, csaknem fekete sáv választja el. (A hímeknél ez vastagabb többnyire). A szem sötétbarna, a szemgyűrű kékesszürke, a szürkés csőr oldalt világosabb. A lábak szaruszínűek. Testhossz 12 cm, testtömeg 19,2-22,2 g. A nemek elkülönítése a hímeknél megfigyelt vastagabb csőr és szélesebb fej alapján sikerülhet. (A „hagyományos“ rizspinty hasonló színváltozatánál a csőr és a szemgyűrű pirosas színe többek között egyértelművé teszi a fajokat! Tehát a timor rizspinty nem alfaj, hanem másik faj! A DNS-vizsgálatok ezt bebizonyították.) Nehogy 400 euróért színváltozatot adjanak el nekünk!
A tenyésztők inkább külön tartották őket, ha a fiatalok kiválasztották a párt maguknak a csapatból, ugyanis a domináns pár gyakran elnyomja a gyengébbet, és nem hagyja szaporodni. A fészkelőhelyet illetően rendkívül válogatósnak bizonyultak. A 15x15x15-ös félig nyitott odút fogadták el legtöbben, de gyakran maguk raktak fészket. Átlagos tojásszám 4-6, melyen a szülők váltva és néha egyszerre ültek. (Bielfield megfigyelése 1996-ból.) A fészekkontrollt nem tolerálták, így a gyűrűzött példányok a rokon faj fészkeiben nevelkedtek. Kicsit nehezítette az a tény, hogy csaknem 29 napig maradnak a fészekben a fiókák, és újabb 2-3 hét kell, míg lassan-lassan önállóak lesznek. A neveléshez nem kifejezetten igényeltek élő eleséget, ellenben rengeteg csíráztatott magvat fogyasztottak. A táplálékot illetően egyébként nem bizonyultak válogatósnak, a szokásos magkeveréket fogyasztották. A különleges ritkaságokat kedvelőknek igazán szép kihívás ennek a fajnak a tartása szaporítása. A korona a fajjal kapcsolatban, hogy sikeresen tartották csapatban Heteromunia pectoralis-szal (Weissbrustnonne-fehérmellű nádipinty, újabb 400 euró/pár)!

 

Felhasznált irodalom: H. Cyrill. Das Buch
der Stubenvogel, H. Dost Prachtfinken Robiller: Prachtfinken.

 

Dr. Vörös Zéta András
Zalaegerszeg

« vissza oldal teteje Küldje el ismerősének
 
  2009 © MG Bt. · Minden jog fenntartva. 4brainz - webdesign & development | weboldalsablonok.hu